Elég...

Ez a bejegyzés, azt hiszem csak arról fog szólni, hogy kiírjam magamból a dühömet, és, hogy tudassam a világgal, hogy mennyire nagyon elegem van már a vizsgaidőszakból...

Rettenet, hogy felkelek, eszek, tanulok, eszek, majd elalszok, de nem lehet, energia ital, aztán megint tanulok, megint eszek és alszok...Még 3 fúj de rémes vizsga van, persze egymás után, szép sorrendben, katonásan, csütörtök, péntek, szombat...Ez a hosszú hétvége meg mire is lehetne jó, ha nem arra, hogy itt poshadjunk bent  a lakásban, és a saját idegeimre menjek, meg Andriséra is, bár most Neki se könnyebb, mert Ő is hasonló cipellőben totyog, mint én...
Szóval szeretném, ha már vége lenne erre a félévre, szeretnék takarítani, sétálni, napozni, élvezni a nyarat, menni ide-oda csak úgy, mindenféle cél nélkül, és kialudni magam, úgy igazán...
Körülbelül így érzem magam:

Meg így: (persze én vagyok a "szerencsés" piroska)

Szóval szeretnék már végre minden mást, csak nem azt, amit most csinálok...

UI.: Köszi mindenkinek, aki hozzájárul a sikeres vizsgáimhoz...Értem ezt a fénymásoló-és nyomtató fiúkra, az "ételfutárra", és mindenkire, aki részt vett benne, de megnevezni most nem lehetséges:D

And I’m crazy, but you like it (loca, loca, loca)

Lehet, hogy vannak, akik ez miatt őrültnek néznének, ám nem ajánlom:), de aznap úgy mentem dolgozni, hogy 100%-ban arra koncentráltam, hogy ne essek el, ne csípje meg egy bogár a szemem, ne üssön el az autó stb...
Nekem ezen a napon dolgom van:) Sajnos, már csak volt...Elmúlt, kész, vége...

Lényeg a lényeg: 2011.május 5-e volt, a várva várt Shakira koncert napja:)

A nap többi része nem is volt érdekes, hazaértem, ettem, öltöztem, és eljött délután fél 6. Ekkor indultunk, összeszedtük Szabinát is. Andris kitett minket az Sportarénánál, már alig vártam, hogy bent legyünk, és kezdetét vegye a buli, amit már olyan régóta vártunk.

7 órakor beértünk a narancssárga kapukhoz:) Ekkor nyitották ki pont, tehát jó eséllyel indultunk a helyek tekintetében. Körülbelül a 4.sorban álltunk a kifutó bal oldalán...Aztán a szemfüles Zsófi észre vette, hogy ott mellettünk nem sokkal van az a kis sáv, ahol a show kezdetén bejön Shakira rózsaszín habcsóknak öltözve.
Szóval átmentünk oda, és innen aztán tényleg testközelből láthattuk az est fénypontját.
2,5 óra várakozás után, pontban fél 10-kor végre elaludtak a fények, és felcsendült az első dal a Pienso en ti...Ekkor sikerült egy fotót csinálnom, aztán inkább buliztam, mint művészkedtem.

Tessék, itt van, bár azt nem mondom, hogy jól sikerült:)




Itt van jó pár videó, amelyen meg lehet nézegetni a koncert néhány részét...Ezek azért magukért beszélnek...Azt nagyon sajnáltam, hogy 3 vagy 4 számot nem adott elő, amit a többi koncerthelyszínen igen, és azt is, hogy néha mintha playback-elt volna. Aztán nem biztos... Nem igen voltak illúzióim arról, hogy a koncert nincs megszervezve, megtervezve, de a súgógépet jobban éreztem volna magam, ha nem látom, meg azt, hogy még a számok közötti kis megszólalások is le vannak Neki írva, biztos, ami biztos módon...

 

Mindentől függetlenül nagyon-nagyon jól éreztem magam, végig ráztam a popóm, és nagyon-nagyon szeretnék még sok-sok ilyen jó koncertre eljutni...Alig várom, hogy ez is, mint az előző turné, megjelenjen DVD-n és ezt nézhessem vasalás közben:) Csak úgy elrepült az a 1,5 órácska, fel sem tűnt...Valószínű azért tűnhetett az előző koncertje hosszabbnak, mint ez, mert azon még nem igen ismertem 1-2 számnál többet, itt viszont tudtam mi, mi után jön, és kívülről fújtam az összes számot is.

Az egyszer biztos, hogy szeretnék így kinézni 34 évesen, az meg a másik, hogy végre egy nő, aki nem csak jól énekel, és riszál, de szép is, híres is, és mégis van feneke, meg combja :D Ezt szeretem benne leginkább:)

Értékelés

  A blogjelenség Tanár Úr szerint:

 

"Nagyon személyes, nagyon kedves, és nagyon jó olvasni.

Ujja remélem már rendbe jött. :)
jeles (5)"

Ezen felbuzdulva, lehet, hogy még írogatok, ha végre nem csak aludni járok haza...Tööök jóóóó:)

És ha ezzel kezdődött a vizsgaidőszak, remélem ez egyfajta jövendölés vagy mi, és így is folytatódik...

MANGO

Minden az Aldiban kezdődött....Vehetném ezt jelnek, hogy kevésbé legyek akaratos meg hasonlók, de úgyse veszem...Este már alig vártam, hogy felvághassam azt a fini mangót, amit délelőtt vettünk. Aztán jött az attrakció, amit annyit magyaráztam, hogy hogy is kell csinálni, hogy ne legyen fenyőízű. Gondoltam, majd csinálom én, az a tuti...Andris annyira szépen kérte, hogy hadd vágja fel Ő, mert rossz nézni a kést a kezemben, de Zsófi ugye "ededül isz tuggya" ezt már 2-3 éves korom óta tudja a családom is, aztán mégse tudtam...Aztán jött az az egy óvatlan pillanat, amikor megcsúszott a kés, és az a dög, két sebet is ejtett rajtam egyszerre... Sírtam, de hiába már, az egyik ujjamon fityegett a bőr, a másikon épp, hogy csak meg lett karcolva...Nagyon vérzett, féltem a Betadine csípésétől is, meg az egésztől...Persze nem akart bevinni Andris a sebészetre, hogy összevarrják, állítólag nem szükséges, nem olyan komoly a sérülés...Hát erről én nem ezt gondoltam, ott, abban a pillanatban, de mindegy. Marad a macis ragtapasz, aztán meglátjuk mi lesz...

                       

Kultúrséta

Igaz, hogy még csak hétfő reggel van, de nagyon-nagyon várom már a szombatot...Kitaláltam, hogy ha szépen süt a napocska akkor is, elviszem Andrist egy már régóta megígért "kultúrsétára" Esztergomba. Azt hiszem megérdemli, hogy megnézhesse az áhított Babits-villát, Bazilikát, Erzsébet-parkot és mindent, ami út közben még eszembe jut...Amikor Székesfehérváron voltunk, akkor is tök jó volt csak úgy bóklászni minden fele, bizti most is jó lesz...Majd eszünk fagyit, meg fényképezünk, mint az igazi turisták:)
Ezen kívül nagyon mennék már a Skanzenba is Szentendrére, de oda "tavaszabbra" tervezzük a kiruccanást...Voltam már ott ugyan, szerintem háromszor is, de az a hely valahogy mindig új, és mindig érdekes..Andris szerint már kisvasutat is építettek oda, majd kiderül! Mindenesetre már várom! Húsvétkor kéne oda menni, bár rengetegen vannak ott olyankor, de biztosan megéri. Nem mintha tojást akarnék patkolni, de annak hangulata van, azt hiszem. Egyébként pedig bibézik, meg virágzik a konyhában a barackfa-ág!

A♥ZS

Most jutott eszembe, hogy valamelyik nap elsétáltunk Andrissal a régi "padunkhoz"...Itt ücsörögtünk tavaly, már majdnem 1 éve egy csomót...Akkor akadt egy mókás kis ötletem, mégpedig az, hogy ragasszuk a padra a gyerek figurás ragtapaszommal a nevünket. :D Nagy meglepetésünkre a ragacs túlélt egy árvizet, meg még ki tudja mi mindent...Szóval amikor megláttam, hogy "megfogyva bár, de törve nem" ott maradt a kis jel, hogy egyszer mi is ott voltunk, nagyon felvidultam...Jó volt visszaemlékezni szerelmünk hajnalára...HAHAHA...Ez nagyon költői volt. Lényeg a lényeg, itt a bizonyíték:

És még valami, hogy lássa, hogyha néha dinka is vagyok, meg elviselhetetlen, meg sosem jó semmi se, meg idegesítő, meg stbstbstb..., és tudom, hogy ilyen vagyok, de azért tudom, hogy holnap beszéltünk egy éve először, és jó, hogy van.♥ (és több, mint elvisel :P) Mucho-mucho....

Lopott holmi- GbZ: As Romans do

Hazafelé a vonaton három olasz ember ült velem szemben. Valószínűleg az olaszokról kialakult sztereotípiák vezettek rá, hogy honnan is jöttek: két nő divatosan volt felöltözve, kreol bőrük volt, sötét hajuk, bajszuk nem volt, a férfi erősen ritkuló haja göndör volt és őszbe hajló, lila pulóvere volt, nyakig begombolt fekete inge, neki sem volt bajsza, csak egy kis piszoknyi szőrzet ült a szája alatt. Eleinte csak érdekesnek találtam, hogy itt ülnek velem szemben, nem mintha nem láttam volna még olasz embert, de érdekelt, mit tudok majd a nonverbális kommunikációjukból kiolvasni. A verbális kommunikációjukról ugyanis csak annyit tudtam megállapítani, hogy valóban olaszok.

Arra voltam kíváncsi, hogyan reagálnak a vonaton lévő emberekre, arra, hogy a vonatot milyennek találják, egyáltalán kiderül-e valami arról, mit gondolnak rólunk, ők, a vendégek. Érdeklődésem tényleg csak kíváncsiság volt, nem akartam messzemenő következtetéseket levonni, nem akartam „na, majd én megmondom a frankót” kezdetű okoskodásba kezdeni, tényleg csak kíváncsi voltam, egy darabig.

Egyszer csak elindult a vonat a Nyugatiból, jött a szokásos szöveg a hangszórókból, indul a vonat, ide és ide megy. Az olasz férfi azzal kezdte szórakoztatni a mellette ülő női honfitársait, hogy ismételgette a hallható szöveg szavait, karikírozta a hangsúlyokat. Nem mondom, valóban vicces, főleg, hogy az egyes szavak csak egymás mellé vannak vágva, de akkor se röhögje már képen azokat az embereket, akiknél vendégségben van!  

Nem mondok nagy újdonságot, ha közlöm, nem vagyok magyarkodó. Ez az eset azonban egy kicsit zavart, és akkor is zavart volna, ha például ezt egy másik magyar csinálja mellettem Olaszországban. Ha nem lett volna náthás a hangom, odaszóltam volna neki régen használt angolomat elővéve:

- Do you speak English?

- Yes...

- Then let me give you a piece of advice: When in Rome, do as Romans do...

- Why do you say that?

- Because nobody likes being laughed at!

- Beszélsz angolul?

- Igen...

- Akkor hadd adjak egy tanácsot: Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak...

- Miért mondod ezt?

- Mert senki sem szereti, ha kinevetik!

E sorokat öcsém jegyezte, de gondoltam ezt meg kell osztanom, el kell lopnom....Persze engedélyt kértem Tőle.

Még sok ilyen jó kis irományt olvashattok a: http://gbz-view.blogspot.com/ oldalon....Ajánlom mindenkinek!

UI.: Ez nem plágium, hiszen a szerzőt megneveztem, nem neveztem sajátomnak a leírt sorokat, és engedélyt kértem a felhasználásához! (Melyet szóban meg is kaptam.) Köszönet érte!

Español

Tengo una familia grande. Mi hermano es un chico amable, mi hermana es una chica bonita. Mi madre es una mujer comprensiva, y mi padre es un hombre gracioso.
Még mondja valaki, hogy nem tudok spanyolul...Kicsit se...Nagy zavaromban még azt is elfelejtettem ma, hogy a piros alma, az: manzana roja....Tessék! Egyébként meg eléggé zavar, hogy van, aki ki se jött, mert nem volt rám kíváncsi (mert csak a nagy gondjaimat sorolom, és az Őt nem érdekli), persze ezzel a kedves modorával együtt szeretem őt...

Ja, és a kéménynél, vagy hol, van valami nemkívánatos galamb, aki örökké "begyeg", amikor eszünk, mindig hallom a gázos izénél...Nagyon kellemes...Mindig a Szent Erzsébetes galamb tetemek jutnak eszembe róla...Brrrr...

Home, sweet home...

És igeeenn!!! Hazaértem, voltam, ott ahol muszáj volt lennem, és sikerült időre megérkeznem oda, ahova igazán kell!:) Végre itthon...Jelentem, mindenkinek igaza volt, aki azt mondta, hogy kevés lesz ma a bőrdzseki, meg a Converse cipőcske. Nem volt túl melegem, kicsit el is áztam talán...Andris ma festett, mázolt, takarított, nagyon szép lett végre az előszoba is. Most megnézem a Való Világot, holnap pedig főzök, vasalok, és befejezzük a takarítást...Szép estét!

tríéstúésvánésfájör!!

Ma, még a csapon is a  Morning show folyt szerintem, bár nem próbáltam ki... Néztem a tv-ben, hallgattam a rádióban, és ment az élő közvetítés a neten is:D Vicces volt, meg kell hagyni...Nem semmi, hogy ki mindenki összefog, egy jó cél érdekében. A konkurens tv csatornák, rádiók, és sorolhatnám....Tegnap este én is küldtem egy sms-t, nem bírtam ki, hogy ne tegyem...Annyi mindenre elmegy a pénz, úgy, hogy az ember észre sem veszi, gondoltam ez a 315Ft csak belefér...Inkább adom ilyen helyen, ilyen módon oda, mint a büdi néninek a Tesco parkolóban...Ő sajnos nagyon ellenszenves...Kíváncsi vagyok, mennyi lesz a vége, igyekszem majd haza a gálaműsorra.:)

Bambula

Nem tudom mi történt velem ma, de olyan hulla fáradt vagyok, hogy mindenkivel összevesznék legszívesebben!!!
Gyors vacsi készítés, és leginkább csak arra van energiám, hogy bambuljak ki a fejemből bután, és nézzem, hogy Alekosz, hogy okítja a gyerekeket...Nem "gügyügészik", ahogy ő mondja, a gyerek sem hülye, csak kicsi, bár ezt már én tettem hozzá. Ha most dönteném el, hogy mit csinálok holnap, az tuti, hogy nem mennék sehova, csak aludnék egész álló nap...És ha nem salátát ettem volna vacsira csirkével, akkor tuti betömnék még valami édességet, de ha most megteszem, tudom, hogy nem sokat ért a könnyű vacsora...Úgyhogy erős leszek!

Reggeli

Elég szomorú, esős napra ébredtünk. Már Andrisnak is mondtam, aki épp szabin van, hogy sokkal jobban alszok, ha nincs itthon reggel, valószínű nem gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy miért fekszek az ágyba, és alszok, mikor csinálhatnék Neki reggelit, kávét stb.
Ma (is) Ő ment a boltba, és nagyon fini kaját hozott. Valami csokis-túrós kiflit, olyan, mintha túró rudit ennék kaláccsal mondjuk. Én addig megírtam egy elemzést, most pedig már megint nem Vele foglalkozok... Nem sok kedvem van dolgozni menni, az az igazság, főleg így, hogy tudom, hogy lehetnénk együtt is. Holnap a Morning show-s fiúk a Való Villából jelentkeznek reggel, kíváncsi vagyok, mit alakítanak...Mióta Ők ébresztenek egyébként sokkal jobb kedvem van, még hajnalok hajnalán is. Vicces, amikor egyedül röhögök a konyhában, reggeli, vagy mosogatás közben. Annyi dolgom lenne, és semmire sincs időm, mindig ezt érzem...Ma viszont az ebéddel legalább nincs gond, anya finom almás pitét sütött, oda megyünk érte, aztán irány a meló....

Játék az élet...

A hosszú hétvége sajnos igen gyorsan eltelt. Ebből 2 napot Pesten, 2-őt Esztergomban töltöttünk... Bazsi átadta Eszternek Phoebe patkánykáit, megnéztük Az utazó című filmet, ami leginkább egy velencei kis úti filmre hasonlít nekem. Bár full HD volt, az kétségtelen. Olyan fini salit csináltunk kedden ebédre, hogy valószínű, a pár évvel ezelőtti húsvéti saláta-hozzájárulásom a családi ebédhez megismétlődik, újra körbekínálom, és remélem, hogy legalább arra az egy emberre biztosan számíthatok, akire akkor...Ő egyedül megkóstolta...Ezúton is köszönöm Neki nagyon:)

Úgy gondoltam, hogy ma játékosra veszem a formát, és 3 szót kértem Andristól, amit mindenképpen bele kell írnom a mai bejegyzésembe. A 3 szó: sör, Asimov és aggregátor...Valószínű nem vagyok túl kreatív hangulatomban, mert csak ennyi jutott eszembe: Andris sörét én tartom számon, hogy időben vegyük ki a mélyhűtőből, de azt nem értem teljesen, hogy miért. Az Asimov könyv nem igazán szimpi a polcon, mert valami ufó néz rajta, egyenesen rám, nem éppen kedvesen. Az aggregátorról pedig nem igen van mondanivalóm. Csókoltatom, legyen elég ennyi.


                                                       

Csáó, csau!

Végre egy olyan reggel, amikor tényleg arra ébredtem, hogy hasamra süt a nap. Már tegnap este tudtam, hogy bundáskenyér lesz reggelire, ugyanis a kenyér csöppet szikkadt volt már. A bundikenyér kicsit megpirult, hogy szépen fogalmazzak, de hát van ilyen, a legjobb szakácsnőkkel is megesik:D Hála Istennek Andris szereti a kicsit odakapott kaját, szerintem még hálás is volt érte, hogy egész reggel a tegnapi csau színű bőrdzsekin járt az eszem. Nagyon kedves volt, mert a boldogságom, (vagy a békesség érdekében), képes volt velem ma újra felmenni Pestre, és még egyszer elgondolkodni azon, hogy kell-e nekem 2 ugyanolyan fazonú, csak különböző színű bőrzeke...Tehát az elhatározás még nem született meg, csak a kis kósza gondolat, hogy talán mégis szükségem van rá, felpróbálom megint, aztán meglátom mi legyen.
Erről a kis utazásról nagyban hallgattam, hiszen tegnap Bazsi agyára ment a dzsekiről való gondolkodásom, hogy megvegyem, vagy ne vegyem, ráadásul anyával is megbeszéltük, hogy nem kell még egy. (Sajnos nem mindig tudok egyedül dönteni, ezért pár emberkét mindenképpen megkérdezek bizonyos dolgok miatt. A probléma az, hogy anya nem érezte- lehet, hogy túl messze voltunk Tőle- hogy nekem most arra lenne szükségem, hogy velem együtt lelkesedjen, és nem arra, hogy lebeszéljen a dologról.)
Hozzá kell, hogy tegyem, hogy tegnap kétszer voltunk abban a boltban, mert először lebeszéltek, de hazafelé, hogy megnyugodjak, beugrottunk még egyszer...Ekkor a kedves biztonsági őr hölgyecske, 17:50-kor közölte, hogy ők már zárnak, úgyhogy ne menjünk be...(Hozzá kell, hogy tegyem, hogy nem hiszem, hogy pontban 17:50-kor volt záróra, inkább 18:00-kor, és pont elég lett volna 2 perc, hogy megvegyem a kinézett darabot, de ez részletkérdés, meg kukacoskodás. Nem tudhatta az a szegény nő, hogy célirányosan vásárolnék, és nem lézengenék ott órákat.) Szomorkásan, de abban a tudatban jöttem haza, hogy valószínű nem volt megírva, és azt a darabot tényleg nem nekem szánta a sors.
Visszatérve a mai reggelhez, odaértünk, és ott volt...Csak egy darab volt a méretemben, de mégis ott volt. Kicsit még hurcolásztam, felpróbáltam ötször, majd úgy döntöttem, hogy ekkora herce-hurca után az a tuti, ha megveszem:)
Teljesen más stílusúvá teszi az embert, mint a fekete azt hiszem, ráadásul a barna hajam is nagyon szépen kiemeli:D Az egyik rockosabb, a másik kifinomultabb:D
Mindig azt hallgatom, hogy egy kapcsolatért, szerelemért dolgozni kell, és nem mindig egyszerű, de ha fontos, meg kell tenni érte mindent. Hát ez szerelem volt, első látásra, és tényleg mindent bevetettem érte!

UI.: Azt sajnálom egy kicsit, hogy nem örökítettem meg Bazsi és anya arcát, amikor meglátták a délutáni köszöntésen, hogy mi van rajtam...Mókás volt!:D

Életünk napjai

A vizsgák és idegeskedések után, annyira boldogan jöttem haza a busszal Pestről, hogy ilyen felszabadult érzést nagyon régóta nem éreztem már. Arra emlékszem, hogy a Morning show-t hallgattam, és ment egy szám, amit annyiszor elmondtam már Andrisnak is, hogy melyik, és, hogy nem szerettem soha, de akkor olyan jó érzések kavarogtak bennem miatta...Persze most nem jut eszembe véletlen sem, hogy mi volt az.
Azóta maradt a tavaszvárás, meg a hétköznapok, amik néha viccesek és jók, néha depisebbek, néha, meg csak úgy elmennek.
Van, hogy eszek minden félét, van, hogy eltervezem, hogy lefogyok és kínzom magam ezerrel. Mindig az kéne ami nincs, vagy csak volt, de az, ami épp van, az valahogy sehogy sem tetszetős.

Ma azt gondolom tök jó napunk volt...Jó végre a jelenről írni...Ez a nap vásárolgatással telt, azt ugye szeretem, tehát nagy baj nem lehetett:) Voltunk IKEÁZNI, Arénázni, meg nagymamázni is... Érdekes felismerésre tett szert Bazsi, de tulajdonképpen és is...Idősebb embereknél ritkán hall olyat az ember, hogy a nagypapi bogaramnak szólítja a nagymamit, mindenféle gúnyos hangvitel nélkül:) Az ilyet jó látni...Végre egy kis hatásszünet, és jó idő, jó kis hétvége lesz azt hiszem:)
Andris pedig Zsófi-mófinak nevez újabban:D:D Lájkolom!:D

                                                      

Vizsgasokk

Az első "különélős" vizsgaidőszakom egész jól sikeredett, bár az elején erre nem tettem volna fel egy fillért sem.
Karácsony után rögtön belevetettem magam a tanulásba, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Az első héten, amikorra szépen összeírogattam, hogy melyik nap mit próbálok meg átnézni, egy tárggyal sikerült összesen úgy, ahogy végeznem, és ezek után, igencsak kétségbe estem. Mi lesz a többivel?! Ezen kívül az járt az eszemben, hogy tavaly ilyenkor, amikor igaz, hogy nem tudtam még, mik az elvárások, egyébként sem futottam épp legjobb köreimet, de a tanulással járó evések miatt nem volt legalább lelkiismeret furdalásom. Emlékszem annyiszor mentünk át Bazsival az Aldiba azon a télen, hogy szerintem már vártak ránk az eladók, és tudták, hogyha reggel én megyek, akkor még aznap várható az öcsém is. Szóval lényeg a lényeg, tavaly nem híztam ezalatt a csodás időszak alatt egy dekát sem, idén viszont ezt nem tudom elmondani...Biztos kell az agynak a cukor, hogy érjen valamit az, hogy egész nap nyúzom magam, de ez akkor is rettenet... Ilyenkor az ember csak eszik, alszik és tanul.........És újra...

A vizsgák viszont mind egész jól sikeredtek, szóval megérte. Mindenki azzal nyugtat, hogy az a plusz 2-3 kg, majd gyorsan lemegy, meg jön a tavasz, és az mindent megold. Idén annyi dolgot várunk már a jó időtől, hogy biztosan nem lennék a helyébe. Ennyi mindent orvosolni, nem lehet túl egyszerű.
Viszont most már tényleg jön elvileg:) Várjuk sok szeretettel!:)

Wonderful Christmas time....

Sütiszag, mézeskalács házacska és a díszekkel harmonizáló színű szaloncukor...
A karácsonyt mindenképp imádom, lehet, hogy az öcsémtől örököltem :D Ez most a sajátom volt, vagyis a sajátunk...Olyannak csináltuk, amilyennek szerettük volna...Már alig vártam az adventi időszakot, hogy végre díszíthessem a lakást, és ne érezzem azt, hogy hülyének néznek a szomszédok, amikor a All i want for X-mas is you-t hallgatom...

Az adventi koszorút együtt gyártottuk, vagyis én csináltam, mert olyat akartam, amilyet én akarok:), Andris pedig a segédmanó szerepét töltötte be. Úgy gondolom igen csinos darabra sikeredett, ahhoz képest, hogy sosem a technika óra volt a kedvencem.

Ő lenne az:)

December 24-ig bizony sok idő volt még, de én már jó előre tudtam, hogy mi lesz a menü aznap.
Halászlével úgy gondoltam nem terhelem magam, apát úgyse tudtam volna lepipálni, tehát miután ezt neki is elmondtam nem minden célzatosság nélkül, önként ajánlotta fel, hogy majd főz annyit, hogy vihessünk belőle mi is. Tehát a leves megoldva. Második fogásként őszibarackkal töltött pulykamell volt tervbe szezám bundában, köretként pedig  az évek óta várt hercegnő burgonya. Hmmm, hát így utólag bele gondolva nem volt rossz. A nagy premier mégis a desszert volt, hiszen egy magazinban találtam egy jó kis új receptet: aszalt szilvás, diós rétest, csokoládémázzal a tetején. Na erre voltam a legbüszkébb:) Ezen kívül a családi ünnepségekre aszalt szilvás, baconos, füstölt sajtos rakott csirkemájat készítettünk. Ebből persze senki nem mert nem kérni :P
Nálunk a Jézuska már 23-án megérkezett, a fát is feldíszítettük már aznap és nem bírtuk ki, vagyis a Jézuska nem bírta ki...A levelemet komolyan véve, olyan dolgokat kaptam, amit megírtam Neki...A fánk egyébként kis helyes, tömzsi darab volt, almazöld, arany és barna díszekkel. Azt hiszem, minden klappolt. 
Másnap késő délután először Andrisékhoz mentünk meglepiből, utána pedig anyáékhoz. 25-én és 26-án szintén rohangáltunk ide-oda. 26-án este tudatosult, hogy alig láttam a saját fácskánkat, annyira keveset voltunk otthon... Persze azt akkor még nem tudtam, hogy ezt, január 24-ig bőven lesz időm bepótolni, nézhetem még eleget. Ez már egy másik történet...

Az évnek ezen időszakát továbbra is nagyon szeretem, bár vicces volt a tavaszt várva, karácsonyi zenéket keresgetni.

EZ+AZ

Amióta nem volt huzatos az ablak, azóta néha nem volt meleg víz, csak, hogy mindig csinálhasson valamit az ember, amitől fontosnak érzi magát. Hála Istennek, kis idő után ez a gond is megoldódott, egy gázszerelő valóságos kis csodákra képes. Remélem olvassa és érti, akinek küldtem e sorokat :D

Lett szép falmatricánk a konyhában és az előszobában, lettek polcaink a nappaliban és a wc-ben. A színben passzoló dohányzó asztalka sem hiányozhatott.:) Kipipálva az első vendégeskedések "nálunk", saját pogácsával, kókuszgolyóval, melegszenyóval, meg sütivel...Azért büszke vagyok...Azt hiszem igyekszünk bírni az akadályokat, ha néha nehezen is, de éljük a nehezebb, felnőtt életet. Néha jó lenne megint otthon lakni, de ezt már említettem...Talán nem is egyszer. A szobanövényt köszönjük, remélem azóta is, hogy megéri azt az egy évet legalább, amennyit tippeltem neki, amikor idekerült. (Azóta már azt hiszem, tetves:S) Volt, hogy jó volt főzni minden nap, van, hogy azon is szenvedek, ha egy héten kétszer kell....Sokszor nagyon jó érzés, hogy a paradicsomlevesem paradicsomleves ízű, és jó, ha boldogan eszegetik itthon, amit kotyvasztottam.
Lassan ott tartok a kis történetben, hogy ha film lenne ez a blog, a NAPJAINKBAN feliratot jeleníteném meg a képernyőn. Nincs már sok vissza addig, talán csak egy karácsonyi kis élménybeszámoló, a készülődés, és ami mögötte volt:)

Amit még le kell írnom, mert nagyon kikívánkozik az még ez a 3 dolog:

1. Jajj, de jó, megyek Shakira koncertre májusban!!!:))))
2. Most, hogy süt a nap, szebb az élet is, csak jöjjön már az igazi tavasz és a meleg!
3.Nem szeretem a kétszínű embereket, és nem értem, ha valakinek problémája van valakivel, miért nem azzal beszéli meg, akivel gondja van...

Hát ennyi....

Bumm, szívtál!

Amikor már azt hiszi az ember, hogy kész, végre kipihenheti a költözés fáradalmait, kicsit leülhet a KÉSZbe, akkor megint téved....
Az ablakcserét már előre megbeszéltük természetesen a tulajjal, de arról volt szó, hogy 2-3 héten belül...Hát arra pont nem számítottam, hogy költözés után 4 azaz négy nappal. Mindegy, gondoltam, legalább hamarabb túl leszünk rajta, és utána már semmi sem rontja el a kis rendünket.
Aznap Andris itthon maradt, és felügyelte a pusztítást. Amikor hazajöttem, mindenhol kosz volt. A háztömb előtt, a lépcsőházban, és a lakás se maradt épp tiszta... Annyira égett a pofám, ezt nem tudom máshogy körülírni, hogy Karcsi néni takarít utánunk- (Karcsi néni azért Karcsi, mert K. Károlyné a neve, és amikor bemutatkozott nem mondta, mi a keresztneve.) -szóval megkérdeztem, hogy felsöpörjem-e a háztömb környékét...Hát élt a lehetőséggel a kedves néni, de inkább a lépcsőház takarítást sózta rám...Nálunk még állt a bál otthon, de a lépcsőház már csilli-villi volt. Közben Andrist is kisebb baleset érte, rohantam a patikába gézért, meg fertőtlenítőért...Mondjuk szerinte csak karcolás volt, szerintem meg kicsit nagyobb, mondjuk zúzódás:) A lényeg, hogy bibi...:D
Miután ezt is leápoltam, nekiálltam a lakást takarítani.
Csak egy problémám volt, de az viszonylag nagy. Igaz, hogy tisztaság volt, de az ablak mellett olyan szépen kibontva otthagyták nekünk a falat, hogy azt hittem sírva fakadok...Tégláig lehetett analizálni, simán. Ezután pontosan halloween-ig tartottak az áldatlan állapotok-bár mi azt az időszakot csak táborozásnak hívtuk...A matracok a nappali közepén voltak, a hálóba kupi-itt a szó szoros értelmébe, nem holmi férfi szórakozóhelyként funkcionál a szó...Mindennap takarítás, szekrénycsere, sírás, mert már nagyon untam ezt az egészet.

Aztán egy szép napon eljött halloween éjjele, és a buli előtt fél órával befejeződtek a munkálatok....Sosem felejtem el azt az érzést, hogy végre hónapok óta először, nem hiába mostam fel, mert nem csiszolták le a vakolat felét másnap, amit előző nap felkentek.
Aznap éjjel 7en aludtunk a lakásban, mint a törpék, szerintem jó kis partit csaptunk. Hófehérke rosszul lett, na nem az almától, és nem tartott velünk...

Szemtelenség

Az egész csak azért történt így, mert nyaralások alatt is mindig történt valami, ami miatt emlékezetes maradt az adott szünidő... Azokban az esetekben sem volt elég annyi, hogy jól éreztem magam, és szép barnára sült a pocim... Most sem így történt...
Amikor az első este, hulla fáradtan ágynak estünk az egész napi pakolászás, takarítás és rendezkedés után, azt hittem ezzel véget ért az igencsak hosszú nap. Hmm... Egy dologról feledkeztem el...Ez így túl egyszerű lenne. Csak amiatt, hogy hozzam a formám, aznap éjjel 2 körül arra ébredtem, hogy olyan furcsa érzésem van a jobb szemem körül... Egy darabig forgolódtam, és elgondoltam, hogy biztosan a környezetváltozás, és csak beképzelem az egészet...Aztán mert nem bírtam ki ugye, belenéztem a tükörbe, amit a táskám aljáról kapartam elő, hiszen máshol még nem igen volt a lakásban. Hát úgy nem néztem ki, ahogy a darázscsípés után pár évvel azelőtt, de azért viccesen festettem. Valami kedves szúnyog olyan szépen megkóstolta a szemhéjam, hogy öröm volt nézni...(A másik szememmel, mert a jobbal nem igen láttam semmit.) Ekkor keltettem fel Andrist, az arcom eltakarva, hogy ne lásson már így, rögtön az elején....Szegény azt se tudta, mi történt, hol van. Sok örömmel ment kálciumért, mert a kis házi patikámban, aki egy kicsit is ismer, sejti, hogy minden volt...Kivéve ezt az egyet, valószínű egy héttel előtte vehettem be az utolsót, és még nem sikerült a hiányt pótolnom...

Másnap reggel amikor fürdőszobapolcot mentünk venni, már napszemcsibe egész tűrhető volt a látvány. Mondjuk úgy, hogy már kimentem emberek közé...Azóta van jó kis elektromos szúnyogriasztónk, és átalusszuk az éjszakát :D

Folytatásos...

A szülinapi fergeteges ünnepségek után, csak úgy repültek a napok...Zsófi után Andris, Andris után Bazsi...Ahogy öregszik az ember, egyre gyorsabban megy az idő...Nem elmennek a napok, hanem elsuhannak mellettünk, velünk.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy :" Atyaég, ma elköltözök itthonról!!!" Furcsán jó érzés volt. Aznap a melóba csak úgy megmutattam magam, és jött értem Andris. (Július 31-t, szombatot írunk, csak, hogy semmi fontosat ne hagyjak ki.) "Felnőttesen" beszélte meg a tulajjal a részleteket, és nem mondom, hogy ünnepélyes keretek között, de átadták a kulcsokat. :) Két kocsival folyt a pakolászás, innen-oda, onnan-ide, egyszer az új, egyszer a régi otthonomból irányítva a dolgokat...Legalábbis igyekeztem a kezemben tartani azokat...Az utolsó fordulónál, amikor túl voltam már azon a felismerésen, hogy több családtag is lakott a környéken, otthon-otthon- avagy a szülői háznál- osztottam volna az észt épp, ha lett volna kinek, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy ülök a szobámban egyedül -ami azóta már majdnem "rózsa-szoba"- és sírni kell....Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de én szerettem otthon lakni...Nem mindig értékeltem eléggé mindent, de szerettem. Jó volt vasárnap reggel az edényzörgésre ébredni "hajnali" fél 8-kor, mert mitől lennénk fáradtak, ha egész éjjel aludtunk-mondta anya, úgy, hogy mellesleg együtt csámcsogtunk a lelki problémáimon hajnali 3-ig:):) Jó volt, hogy akárhány évesek is voltunk, hétvégén kaptunk reggel friss kiflit, vagy zsömlét. Apa is mindig hozott Sport szeletet, vagy 3bit-et...Rendszert teremtett az életembe, hogy havi rendszerességgel változott az, hogy melyiket ettük....Ez volt a periodicitás magas foka...És jó szó az, hogy köbméter...Ez a zuhanyzási szokásaim miatt volt megemlítve néhanapján, persze nem olyan sűrűn, hogy kevesebb ideig folyassam a vizet...Na ezért kellett volna még egy kicsit maradni....
Hogy senkit se hagyjak ki a szórásból, kicsit hiányzik az is, hogy Fanni (egyszem hugicám) már nem lopja el a zoknim és a farmerszoknyám sem...Itt meg kell említenem, hogy a szemceruzám sem tűnik el úgy, hogy senki sem hallot róla...:D
Bazsi, pedig nem néz rám idegesen, ha nem tudok a laptoppal mit kezdeni épp, vagy nem megyünk át az Aldiba csak úgy, egy kis csikicsokiért:)
Egyik szemem sír, másik meg nevet. Ezt csak a közhely miatt írtam ide, van, aki szereti :D
És itt kezdődött el igazán a különélés...Zsófis volt, hogy ne hazudtoljam meg önmagam, de azt hiszem, máshogy nem is kezdődhetett volna.....



És még valami: Ezt a filmet nézze meg mindenki, nagyon-nagyon jó!! Kicsit félős, kicsit igaz is talán valahol, és nagyon "teccetős" (Tudom, hogy nem így írandó)

HAPPY BIRTHDAY!!

Már amikor kiderült, hogy Andris július 14-én született (én július 12-én), kitaláltam, hogy azon a kedden, ami "kettőnk között áll", meglepem valamivel...Pont szabadnapom volt, minden sikerült a tervek szerint!
Cinkostársaim jelen esetben: Bazsi és Polly. Bár ici-picit hazudnom kellett, már így kapcsolatunk hajnalán:),de a cél elérése érdekében néha mindent bevet az ember!:D
Andrisnak azt mondtam, igencsak szomorú arcot vágva, hogy sajnos aznap nem tudunk találkozni melója után, mert mégis be kellett mennem dolgozni...Persze ennek a fele sem volt igaz. Aznap reggel összeszedtünk Bazsival mindent, ami kell egy jóravaló túrótortához, és a 30 fokban, a buszmegállóban állva azon rimánkodtunk, hogy ne savanyodjon meg a szatyorban minden, míg odaérünk Andrisékhoz. Pollyval összedugtuk a fejünket, milyen is a jó piskóta, de biztos, ami biztos, ő a saját nagymamáját hívta ez ügyben, én pedig a túrókrém miatt az enyémet.
A tojás furcsa megtörési módján nagyot néztünk Bazsival, de hát ahány ház, annyi szokás...
Szépen lassan minden a helyére került, a piskóta a sütőbe, a piskótára a túrókrém, a túrókrémre a gumimaci-had, és végül a zselatin, meg a gyertyák...
Egyszer-egyszer felhívott ugyan a nap hőse, de a tesókat mindig csöndre intettem, és sietve próbáltam kibújni a beszélgetés alól, hiszen titokban ott kuncogott mind a kettő a hátam mögött.

Ebéd után az Ollókezű Edwardot néztük meg, de már alig bírtam magammal... A nélkülözhetetlen Pepsi a hűtőben, a torta úgy tűnik nem esett szét, ezek után már csak egy valaki hiányzott...De Ő nagyon...

Íme, a torta=) Aki ügyes, észrevette, hogy középen egy 23-as szám bujkál a macik között...
Egyszer csak, fél 6 körül, meghallottuk Andris autóját közeledni...Gyorsan gyertyagyújtás, kóla a poharakba, szívószál, anyuka, apuka, mindenki a helyére....Hát gondoltam, hogy nagyon fog örülni a meglepinek, titokban reméltem, hogy jobban, mint az ajándékának, de ilyen csillogó szemeket, és ilyen vigyort a száján, még nem hiszem, hogy láttam...Telitalálat volt...És a torta is nagyon-nagyon jóóóó...Ezen felbuzdulva a "két kicsi" kitalálta, hogy menjünk Pestre moziba...A szülinapos választott, az Iron man 2-t néztük meg...Pozitívan csalódtam, nem gondoltam, hogy egy percig is le fog kötni ez a film, de izgi volt...

A szülinapok ünneplése egyébként egyre közelebb hozta a költözködésünket, a szobámban egyre több kacat gyűlt össze, hasznos szülinapi ajándékok mellett már én is gyűjtögettem. Nem ruhát vettem magamnak, ha maradt egy kis pénzem, hanem palacsintasütőt, vagy mosogatószert...Andristól is kaptam egy-két hasznos dolgot a szülinapi "kötelezőn" kívül is. Például zöldalma illatú gumikesztyűt, hozzá zöldalmás ablaktisztítót és nagyon csini zöld felmosó-szettet...Zöldmániás lettem...Nem mondható valami romantikus meglepinek, de én jobban örültem a  szép kiwi színű ruháskosárnak, mint ha kaptam volna egy szál virágot. Ettől valahogy felnőttebbnek éreztem magam azt hiszem, és tudtam, hogy ez a fiú nem viccel, tényleg költözünk:D
Azóta persze némiképp visszatért az eredetihez az elgondolásom a jó ajándékokról:) Banditának, a Valentin-napi macinak például nagyon örültem. Igazán helyes pofija van, jó illata, és jókat lehet vele aludni, ha Andris már elment otthonról reggel...Bár most, hogy írok Róla, rájöttem, hogy azóta alszom reggel tízig, mióta ott ül, és néz. Azelőtt nem voltam ennyire hulla....A ma reggeli hó pedig egyenesen felzaklatott...Azt sem tudtam hirtelen, hogy ez eddig is itt volt, csak nem vettem észre, vagy tényleg éjjeli termés?!
Álmomban pedig Ildiéknél volt valami Ikea-szerű terem, ahová az összes családtag elvitte régi, megunt cuccait, és ott szedtem magamnak össze pár jó táskát, cipőt, meg még egy csomó mindent...Nem véletlen nem akartam korán felébredni...Keresztapa, a faszalon mellett nem fér el még egy ilyen szobácska is??:D

Képeslap Gárdonyból

Július elsején reggel még úgy gondoltuk, hogy majd milyen jó lesz a másnap este, amikor végre elindulunk első, közös nyaralásunkra!
Aztán egész nap meló közben már olyan, de olyan mehetnékem volt... Andris titokban megbeszélte a nyaraló tulajával, hogy már aznap este indulhassunk...Ez elég jó ötlet volt:) Gyorsan bepakoltam, az nekem nem kis feladat, még 3 napra is annyi cuccal megyek, mint más 1 hétre...Bizonyíték erre az a szépséges este is, amikor Bazsikámnál töltöttem a vizsgaidőszak utolsó napjait, és kijött elém az Árpád hídhoz, hogy ne kelljen egyedül cipekednem a metrón, meg a villamoson. Hát szegény igencsak rémült arcot vágott, amikor leszálltam a buszról egy gurulós bőrönddel, egy szatyorral, egy laptoptáskával, meg a saját kis tatyómmal. Azt hiszem mást nem vittem arra a két napra:) Egy szó, mint száz, pakolásban nagyon jó vagyok.
Azt hiszem este 6 óra körül indultunk. Én nagy naivan azt gondoltam, hogy Gárdonyig megyünk legalább 3 órát, bár valószínű az Esztergomból Siófokra való vonatúttal tévesztettem össze. Indulás után még Táton megálltunk, vettünk vacsit, meg egy bornyitót, mert az úgyis kelleni fog, majd ha összeköltözünk:) Tankolni nem tankoltunk akkor, de ettől volt még izgibb az út...Erről Andris tudna beszélni:)

Azt hiszem elég erről annyi, hogy nagyon megkönnyebbült, amikor odaértünk a szálláshoz:) Szeretjük a kocsiját, sokáig kibírta kevés kajával:D
A háznál már várt minket Zsuzsa néni, a kedves ismerős. Soha annyi szúnyog nem harapott belém, mint abban a 2-3 percben, amíg Andris leparkolt... Nagyon szép kis helyre vitt engem, azt kell, hogy mondjam, még takarítanom sem kellett, mielőtt fürödtem...Pedig a Domestos kendő, az nálam ilyenkor tuti alapfelszereltség:)
Kipakoltunk, és kergettük a szúnyogokat.
Másnap reggel elindultunk felderítő túrára, a part nem volt messze és, hogy ne kelljen a hazai ízeket nélkülözni, kicsit messzebb, mint otthon, de volt egy Aldi is. A magos zsemle, és Andris kizárólag pénteki kávéja természetesen nem maradt el:) Nagyon szép időt fogtunk ki, nem volt az "az élni sincs kedvem dög meleg", talán egyszer esett egy kis eső, de az olyan jó volt, hogy kint álltam az udvaron, és hagytam, hogy bőrig ázzak. Azt hiszem aznap a kertben napoztunk, talán a partra nem mentünk le, csak másnap. Jó volt kicsit együtt feküdni, együtt ébredni, úgy, hogy senki nem ébresztett minket, hogy el fogunk késni valahonnan. A második reggel a strandra készültünk, nekem ugyan kicsit hidegebbnek bizonyult a víz, mint amibe belemerészkedek, de Andris vígan lubickolt, én meg süttettem a hasam a napon...Estefelé Székesfehérvárra mentünk, mert ugyan akadt ott Gárdonyban is valami fesztivál (már azt se tudom mi volt, de gondolom valami vedelős, kolbász-evős) de annyira nem nyerte el a tetszésünk, hogy ott is maradjunk. Arra tisztán emlékszem, hogy valamin bedurcáztam, Andris meg, hogy mentse a menthetőt, bejött velem a plázába, és koktélrucikat próbálgattam:) Na ez, egy tuti ötlet volt Tőle!! Viszonylag hamar kiengesztelődtem, és okosan (azt hiszem) letettem arról, hogy megvegyük valamelyiket, gondoltam a jövőre, és arra, hogy milyen jól fog jönni a megmaradt pénz összeköltözésnél...Ha ma vinne el, tuti megvenném, ezt hozzá kell tennem. Bár igazából néha rájövök, hogy a világ minden pénzét el tudnám költeni sajnos:S A vacsi Andris specialitása volt ötvözve az én akkori specialitásommal (persze bármit megfőztem már akkor is, csak ez volt a legegyszerűbb) lényeg a lényeg- zacskós császármorzsát főzött Ő, én pedig valami csibelevest, szigorúan tasakból:) Mókássá tette a levesevést, hogy a legnagyobb kanál a teáskanál volt a házban...Utolsó nap visszatértünk ugyanebbe a városba, úgynevezett kultúrsétára:D Körbenéztünk, csináltunk egy csomó fotót, és megnéztük a Twilight aktuális, legújabb epizódját.
Ja, és még valami fontos: megvettük az első mosószer, öblítő garnitúránkat...A saját illatunk:)
Viszonylag későn értünk ismét Esztergomba, de a kis családom megvárt minket ébren...Rossz volt, hogy Andris hazament, már megszoktam, hogy ott van mindig. Sokat ökörködtünk, nevettünk, szép emlék marad.

Az élménybeszámoló után, jöjjön némi aktuális dolog.


Mostanában mindig eltervezem, hogy mennyi hasznos dolgot fogok csinálni aznap, de valahogy sosem érzem azt nap végére, hogy összejött. Tegnap is a legértelmesebb tettem talán az volt, hogy az összes tavaszi sálacskám kimostam kézzel, aztán kiteregettem...Ez mama szavaival élve "doktor fontos volt" hiszen megint jön a hülye-hülye tél...Jó, persze, voltam spanyolon, meg ettünk Eszterrel egy fini sütit a Szamosba...Itt összefutottunk egy régi, kedves ismerősünkkel, aki eszünkbe juttatott sok vicces csütörtök délutánt, egyenleteket, és a derékszögű háromszöget...Néha linknek sem árt lenni, ezzel mentem fel magam a lustaságom alól...Visszatérve a télhez, már csak az a jelenet jut eszembe róla, amikor Ginát, az Abigélben faggatják osztálytársai, hogy volt-e nevelőnője, és ha volt, miért nem veszi észre, ha valahol felesleges?! Jöjjön már a TAAAVAAASZ!!!!

Vigyázz, kész, tűz, rajt!!!

Minden egy szép, júniusi napon kezdődött- úgy igazán!
Azt, hogy mikor született meg a fejünkben az ötlet, hogy össze kéne bútorozni, és hogy egyáltalán melyikünk találta ki-vagy melyikünk volt, az a nagyon bátor, aki körülbelül 4 hónap után felhozta a témát, sajnos már nem tudom...Van egy olyan érzésem, hogy nem én...:) Nem mintha nem lett volna jó ötlet, csak hát ugye otthon marha jó...Szerettem otthon lakni...Nem csak a kényelmem, meg a vattacukor-felhőcském miatt...

Szóval, hogy a lényegre térjek végre, Andrisnak akadt egy ismerőse, akinek volt egy kis lakáskája. Andris a barátom, vagy élettársam-aki nem tudná, bár az élettárs elég vacakul hangzik...Legyen inkább a barátocskám=) Amikor odaértünk az albérlet környékére, kicsit izgultam...Szerettem volna, ha nem csak a kedves tulaj elmondása szerint olyan nagy főnyeremény a hely, ahová költözni akartunk. Minden olyan kis tökéletesnek tűnt akkoriban, nem volt kedvem csalódni semmiben, ez a nagy igazság.
Végre megérkezett, mindenki aki számít, és hát a lépcsőház után, valóban nagy felüdülés volt a bérlemény...Tényleg fel volt újítva, nemcsak ígéret volt...Csinos kis konyha, zuhanykabin, és egy olyan picike szoba a nappalin kívül, amibe pont egy ágy fér majd bele-nagyon reméltük legalábbis. Persze nem volt minden tökéletes, de megoldom, vagyis megoldjuk-gondoltam. Láttunk benne fantáziát! Kicsit talán már meg is szerettük. Iciri-picirit már a miénk volt...Na jó, úgy félig-meddig...

A nagy összeköltöző-show előtt, tartottunk egy főpróbát...A vizsgaidőszak végén, első közös nyaralásunkra, Gárdonyba készülődtünk. Végre kicsit zh-k, mindenféle elméletek, és görbék nélkül...

Ez már egy másik történet lesz...Így az utolsó pár mondat csak ízelítő a következő rész tartalmából...Úgy is fogalmazhatnék: Folytatása következik.

Első lépések

Sosem írtam blogot...Eddig...Jó, persze, ott volt régen, még talán 11-12 éves koromban a csodás napló, de azt nem igen engedtem senki kezébe. Pedig olyan hű, de titkos dolgok talán nem is kerültek bele. Aztán évek múlva, amikor az öcsém elkezdett blogolni, jó volt olvasgatni. Bár arra, hogy én is "szerkesztője vagy gazdija" legyek egy ilyennek, sosem vágytam igazán.
Aztán tessék! Fősuli, vizsgák, meló, új élet, új lakáska és most már BLOG is...Változnak az idők...Bazsika! Tudom, ez közhely!:)
Ha jól értelmeztem a Blogjelenség előadáson, egy témát kéne "szappanoperaként" felvázolni és megírogatni.

Én az úgymond FELNŐTT életem első lépéseit osztanám meg azzal, aki olvassa. Hogyan lett az "össze kéne költözni, de jó lenne" álmunkból, igen gyorsan valóság, főzés, mosás, takarítás és csupa olyan dolog, amit eddig valahogy direkt, vagy nem, inkább megpróbáltam kikerülni. Szemem becsukva a felnőttség ténye előtt, inkább királylányosat játszva...
Estoy aquí, azaz itt vagyok...