Minden egy szép, júniusi napon kezdődött- úgy igazán!
Azt, hogy mikor született meg a fejünkben az ötlet, hogy össze kéne bútorozni, és hogy egyáltalán melyikünk találta ki-vagy melyikünk volt, az a nagyon bátor, aki körülbelül 4 hónap után felhozta a témát, sajnos már nem tudom...Van egy olyan érzésem, hogy nem én...:) Nem mintha nem lett volna jó ötlet, csak hát ugye otthon marha jó...Szerettem otthon lakni...Nem csak a kényelmem, meg a vattacukor-felhőcském miatt...
Szóval, hogy a lényegre térjek végre, Andrisnak akadt egy ismerőse, akinek volt egy kis lakáskája. Andris a barátom, vagy élettársam-aki nem tudná, bár az élettárs elég vacakul hangzik...Legyen inkább a barátocskám=) Amikor odaértünk az albérlet környékére, kicsit izgultam...Szerettem volna, ha nem csak a kedves tulaj elmondása szerint olyan nagy főnyeremény a hely, ahová költözni akartunk. Minden olyan kis tökéletesnek tűnt akkoriban, nem volt kedvem csalódni semmiben, ez a nagy igazság.
Végre megérkezett, mindenki aki számít, és hát a lépcsőház után, valóban nagy felüdülés volt a bérlemény...Tényleg fel volt újítva, nemcsak ígéret volt...Csinos kis konyha, zuhanykabin, és egy olyan picike szoba a nappalin kívül, amibe pont egy ágy fér majd bele-nagyon reméltük legalábbis. Persze nem volt minden tökéletes, de megoldom, vagyis megoldjuk-gondoltam. Láttunk benne fantáziát! Kicsit talán már meg is szerettük. Iciri-picirit már a miénk volt...Na jó, úgy félig-meddig...
A nagy összeköltöző-show előtt, tartottunk egy főpróbát...A vizsgaidőszak végén, első közös nyaralásunkra, Gárdonyba készülődtünk. Végre kicsit zh-k, mindenféle elméletek, és görbék nélkül...
Ez már egy másik történet lesz...Így az utolsó pár mondat csak ízelítő a következő rész tartalmából...Úgy is fogalmazhatnék: Folytatása következik.
Nagyon hangulatos, kedves írás.
VálaszTörlés