Amióta nem volt huzatos az ablak, azóta néha nem volt meleg víz, csak, hogy mindig csinálhasson valamit az ember, amitől fontosnak érzi magát. Hála Istennek, kis idő után ez a gond is megoldódott, egy gázszerelő valóságos kis csodákra képes. Remélem olvassa és érti, akinek küldtem e sorokat :D
Lett szép falmatricánk a konyhában és az előszobában, lettek polcaink a nappaliban és a wc-ben. A színben passzoló dohányzó asztalka sem hiányozhatott.:) Kipipálva az első vendégeskedések "nálunk", saját pogácsával, kókuszgolyóval, melegszenyóval, meg sütivel...Azért büszke vagyok...Azt hiszem igyekszünk bírni az akadályokat, ha néha nehezen is, de éljük a nehezebb, felnőtt életet. Néha jó lenne megint otthon lakni, de ezt már említettem...Talán nem is egyszer. A szobanövényt köszönjük, remélem azóta is, hogy megéri azt az egy évet legalább, amennyit tippeltem neki, amikor idekerült. (Azóta már azt hiszem, tetves:S) Volt, hogy jó volt főzni minden nap, van, hogy azon is szenvedek, ha egy héten kétszer kell....Sokszor nagyon jó érzés, hogy a paradicsomlevesem paradicsomleves ízű, és jó, ha boldogan eszegetik itthon, amit kotyvasztottam.
Lassan ott tartok a kis történetben, hogy ha film lenne ez a blog, a NAPJAINKBAN feliratot jeleníteném meg a képernyőn. Nincs már sok vissza addig, talán csak egy karácsonyi kis élménybeszámoló, a készülődés, és ami mögötte volt:)
Amit még le kell írnom, mert nagyon kikívánkozik az még ez a 3 dolog:
1. Jajj, de jó, megyek Shakira koncertre májusban!!!:))))
2. Most, hogy süt a nap, szebb az élet is, csak jöjjön már az igazi tavasz és a meleg!
3.Nem szeretem a kétszínű embereket, és nem értem, ha valakinek problémája van valakivel, miért nem azzal beszéli meg, akivel gondja van...
Hát ennyi....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése