A szülinapi fergeteges ünnepségek után, csak úgy repültek a napok...Zsófi után Andris, Andris után Bazsi...Ahogy öregszik az ember, egyre gyorsabban megy az idő...Nem elmennek a napok, hanem elsuhannak mellettünk, velünk.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy :" Atyaég, ma elköltözök itthonról!!!" Furcsán jó érzés volt. Aznap a melóba csak úgy megmutattam magam, és jött értem Andris. (Július 31-t, szombatot írunk, csak, hogy semmi fontosat ne hagyjak ki.) "Felnőttesen" beszélte meg a tulajjal a részleteket, és nem mondom, hogy ünnepélyes keretek között, de átadták a kulcsokat. :) Két kocsival folyt a pakolászás, innen-oda, onnan-ide, egyszer az új, egyszer a régi otthonomból irányítva a dolgokat...Legalábbis igyekeztem a kezemben tartani azokat...Az utolsó fordulónál, amikor túl voltam már azon a felismerésen, hogy több családtag is lakott a környéken, otthon-otthon- avagy a szülői háznál- osztottam volna az észt épp, ha lett volna kinek, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy ülök a szobámban egyedül -ami azóta már majdnem "rózsa-szoba"- és sírni kell....Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de én szerettem otthon lakni...Nem mindig értékeltem eléggé mindent, de szerettem. Jó volt vasárnap reggel az edényzörgésre ébredni "hajnali" fél 8-kor, mert mitől lennénk fáradtak, ha egész éjjel aludtunk-mondta anya, úgy, hogy mellesleg együtt csámcsogtunk a lelki problémáimon hajnali 3-ig:):) Jó volt, hogy akárhány évesek is voltunk, hétvégén kaptunk reggel friss kiflit, vagy zsömlét. Apa is mindig hozott Sport szeletet, vagy 3bit-et...Rendszert teremtett az életembe, hogy havi rendszerességgel változott az, hogy melyiket ettük....Ez volt a periodicitás magas foka...És jó szó az, hogy köbméter...Ez a zuhanyzási szokásaim miatt volt megemlítve néhanapján, persze nem olyan sűrűn, hogy kevesebb ideig folyassam a vizet...Na ezért kellett volna még egy kicsit maradni....
Hogy senkit se hagyjak ki a szórásból, kicsit hiányzik az is, hogy Fanni (egyszem hugicám) már nem lopja el a zoknim és a farmerszoknyám sem...Itt meg kell említenem, hogy a szemceruzám sem tűnik el úgy, hogy senki sem hallot róla...:D
Bazsi, pedig nem néz rám idegesen, ha nem tudok a laptoppal mit kezdeni épp, vagy nem megyünk át az Aldiba csak úgy, egy kis csikicsokiért:)
Egyik szemem sír, másik meg nevet. Ezt csak a közhely miatt írtam ide, van, aki szereti :D
És itt kezdődött el igazán a különélés...Zsófis volt, hogy ne hazudtoljam meg önmagam, de azt hiszem, máshogy nem is kezdődhetett volna.....
És még valami: Ezt a filmet nézze meg mindenki, nagyon-nagyon jó!! Kicsit félős, kicsit igaz is talán valahol, és nagyon "teccetős" (Tudom, hogy nem így írandó)
2011. február 24., csütörtök
2011. február 16., szerda
HAPPY BIRTHDAY!!
Már amikor kiderült, hogy Andris július 14-én született (én július 12-én), kitaláltam, hogy azon a kedden, ami "kettőnk között áll", meglepem valamivel...Pont szabadnapom volt, minden sikerült a tervek szerint!
Cinkostársaim jelen esetben: Bazsi és Polly. Bár ici-picit hazudnom kellett, már így kapcsolatunk hajnalán:),de a cél elérése érdekében néha mindent bevet az ember!:D
Andrisnak azt mondtam, igencsak szomorú arcot vágva, hogy sajnos aznap nem tudunk találkozni melója után, mert mégis be kellett mennem dolgozni...Persze ennek a fele sem volt igaz. Aznap reggel összeszedtünk Bazsival mindent, ami kell egy jóravaló túrótortához, és a 30 fokban, a buszmegállóban állva azon rimánkodtunk, hogy ne savanyodjon meg a szatyorban minden, míg odaérünk Andrisékhoz. Pollyval összedugtuk a fejünket, milyen is a jó piskóta, de biztos, ami biztos, ő a saját nagymamáját hívta ez ügyben, én pedig a túrókrém miatt az enyémet.
A tojás furcsa megtörési módján nagyot néztünk Bazsival, de hát ahány ház, annyi szokás...
Szépen lassan minden a helyére került, a piskóta a sütőbe, a piskótára a túrókrém, a túrókrémre a gumimaci-had, és végül a zselatin, meg a gyertyák...
Egyszer-egyszer felhívott ugyan a nap hőse, de a tesókat mindig csöndre intettem, és sietve próbáltam kibújni a beszélgetés alól, hiszen titokban ott kuncogott mind a kettő a hátam mögött.
Ebéd után az Ollókezű Edwardot néztük meg, de már alig bírtam magammal... A nélkülözhetetlen Pepsi a hűtőben, a torta úgy tűnik nem esett szét, ezek után már csak egy valaki hiányzott...De Ő nagyon...
Íme, a torta=) Aki ügyes, észrevette, hogy középen egy 23-as szám bujkál a macik között...
Egyszer csak, fél 6 körül, meghallottuk Andris autóját közeledni...Gyorsan gyertyagyújtás, kóla a poharakba, szívószál, anyuka, apuka, mindenki a helyére....Hát gondoltam, hogy nagyon fog örülni a meglepinek, titokban reméltem, hogy jobban, mint az ajándékának, de ilyen csillogó szemeket, és ilyen vigyort a száján, még nem hiszem, hogy láttam...Telitalálat volt...És a torta is nagyon-nagyon jóóóó...Ezen felbuzdulva a "két kicsi" kitalálta, hogy menjünk Pestre moziba...A szülinapos választott, az Iron man 2-t néztük meg...Pozitívan csalódtam, nem gondoltam, hogy egy percig is le fog kötni ez a film, de izgi volt...
A szülinapok ünneplése egyébként egyre közelebb hozta a költözködésünket, a szobámban egyre több kacat gyűlt össze, hasznos szülinapi ajándékok mellett már én is gyűjtögettem. Nem ruhát vettem magamnak, ha maradt egy kis pénzem, hanem palacsintasütőt, vagy mosogatószert...Andristól is kaptam egy-két hasznos dolgot a szülinapi "kötelezőn" kívül is. Például zöldalma illatú gumikesztyűt, hozzá zöldalmás ablaktisztítót és nagyon csini zöld felmosó-szettet...Zöldmániás lettem...Nem mondható valami romantikus meglepinek, de én jobban örültem a szép kiwi színű ruháskosárnak, mint ha kaptam volna egy szál virágot. Ettől valahogy felnőttebbnek éreztem magam azt hiszem, és tudtam, hogy ez a fiú nem viccel, tényleg költözünk:D
Azóta persze némiképp visszatért az eredetihez az elgondolásom a jó ajándékokról:) Banditának, a Valentin-napi macinak például nagyon örültem. Igazán helyes pofija van, jó illata, és jókat lehet vele aludni, ha Andris már elment otthonról reggel...Bár most, hogy írok Róla, rájöttem, hogy azóta alszom reggel tízig, mióta ott ül, és néz. Azelőtt nem voltam ennyire hulla....A ma reggeli hó pedig egyenesen felzaklatott...Azt sem tudtam hirtelen, hogy ez eddig is itt volt, csak nem vettem észre, vagy tényleg éjjeli termés?!
Álmomban pedig Ildiéknél volt valami Ikea-szerű terem, ahová az összes családtag elvitte régi, megunt cuccait, és ott szedtem magamnak össze pár jó táskát, cipőt, meg még egy csomó mindent...Nem véletlen nem akartam korán felébredni...Keresztapa, a faszalon mellett nem fér el még egy ilyen szobácska is??:D
Cinkostársaim jelen esetben: Bazsi és Polly. Bár ici-picit hazudnom kellett, már így kapcsolatunk hajnalán:),de a cél elérése érdekében néha mindent bevet az ember!:D
Andrisnak azt mondtam, igencsak szomorú arcot vágva, hogy sajnos aznap nem tudunk találkozni melója után, mert mégis be kellett mennem dolgozni...Persze ennek a fele sem volt igaz. Aznap reggel összeszedtünk Bazsival mindent, ami kell egy jóravaló túrótortához, és a 30 fokban, a buszmegállóban állva azon rimánkodtunk, hogy ne savanyodjon meg a szatyorban minden, míg odaérünk Andrisékhoz. Pollyval összedugtuk a fejünket, milyen is a jó piskóta, de biztos, ami biztos, ő a saját nagymamáját hívta ez ügyben, én pedig a túrókrém miatt az enyémet.
A tojás furcsa megtörési módján nagyot néztünk Bazsival, de hát ahány ház, annyi szokás...
Szépen lassan minden a helyére került, a piskóta a sütőbe, a piskótára a túrókrém, a túrókrémre a gumimaci-had, és végül a zselatin, meg a gyertyák...
Egyszer-egyszer felhívott ugyan a nap hőse, de a tesókat mindig csöndre intettem, és sietve próbáltam kibújni a beszélgetés alól, hiszen titokban ott kuncogott mind a kettő a hátam mögött.
Ebéd után az Ollókezű Edwardot néztük meg, de már alig bírtam magammal... A nélkülözhetetlen Pepsi a hűtőben, a torta úgy tűnik nem esett szét, ezek után már csak egy valaki hiányzott...De Ő nagyon...
Íme, a torta=) Aki ügyes, észrevette, hogy középen egy 23-as szám bujkál a macik között...
Egyszer csak, fél 6 körül, meghallottuk Andris autóját közeledni...Gyorsan gyertyagyújtás, kóla a poharakba, szívószál, anyuka, apuka, mindenki a helyére....Hát gondoltam, hogy nagyon fog örülni a meglepinek, titokban reméltem, hogy jobban, mint az ajándékának, de ilyen csillogó szemeket, és ilyen vigyort a száján, még nem hiszem, hogy láttam...Telitalálat volt...És a torta is nagyon-nagyon jóóóó...Ezen felbuzdulva a "két kicsi" kitalálta, hogy menjünk Pestre moziba...A szülinapos választott, az Iron man 2-t néztük meg...Pozitívan csalódtam, nem gondoltam, hogy egy percig is le fog kötni ez a film, de izgi volt...
A szülinapok ünneplése egyébként egyre közelebb hozta a költözködésünket, a szobámban egyre több kacat gyűlt össze, hasznos szülinapi ajándékok mellett már én is gyűjtögettem. Nem ruhát vettem magamnak, ha maradt egy kis pénzem, hanem palacsintasütőt, vagy mosogatószert...Andristól is kaptam egy-két hasznos dolgot a szülinapi "kötelezőn" kívül is. Például zöldalma illatú gumikesztyűt, hozzá zöldalmás ablaktisztítót és nagyon csini zöld felmosó-szettet...Zöldmániás lettem...Nem mondható valami romantikus meglepinek, de én jobban örültem a szép kiwi színű ruháskosárnak, mint ha kaptam volna egy szál virágot. Ettől valahogy felnőttebbnek éreztem magam azt hiszem, és tudtam, hogy ez a fiú nem viccel, tényleg költözünk:D
Azóta persze némiképp visszatért az eredetihez az elgondolásom a jó ajándékokról:) Banditának, a Valentin-napi macinak például nagyon örültem. Igazán helyes pofija van, jó illata, és jókat lehet vele aludni, ha Andris már elment otthonról reggel...Bár most, hogy írok Róla, rájöttem, hogy azóta alszom reggel tízig, mióta ott ül, és néz. Azelőtt nem voltam ennyire hulla....A ma reggeli hó pedig egyenesen felzaklatott...Azt sem tudtam hirtelen, hogy ez eddig is itt volt, csak nem vettem észre, vagy tényleg éjjeli termés?!
Álmomban pedig Ildiéknél volt valami Ikea-szerű terem, ahová az összes családtag elvitte régi, megunt cuccait, és ott szedtem magamnak össze pár jó táskát, cipőt, meg még egy csomó mindent...Nem véletlen nem akartam korán felébredni...Keresztapa, a faszalon mellett nem fér el még egy ilyen szobácska is??:D
2011. február 9., szerda
Képeslap Gárdonyból
Július elsején reggel még úgy gondoltuk, hogy majd milyen jó lesz a másnap este, amikor végre elindulunk első, közös nyaralásunkra!
Aztán egész nap meló közben már olyan, de olyan mehetnékem volt... Andris titokban megbeszélte a nyaraló tulajával, hogy már aznap este indulhassunk...Ez elég jó ötlet volt:) Gyorsan bepakoltam, az nekem nem kis feladat, még 3 napra is annyi cuccal megyek, mint más 1 hétre...Bizonyíték erre az a szépséges este is, amikor Bazsikámnál töltöttem a vizsgaidőszak utolsó napjait, és kijött elém az Árpád hídhoz, hogy ne kelljen egyedül cipekednem a metrón, meg a villamoson. Hát szegény igencsak rémült arcot vágott, amikor leszálltam a buszról egy gurulós bőrönddel, egy szatyorral, egy laptoptáskával, meg a saját kis tatyómmal. Azt hiszem mást nem vittem arra a két napra:) Egy szó, mint száz, pakolásban nagyon jó vagyok.
Azt hiszem este 6 óra körül indultunk. Én nagy naivan azt gondoltam, hogy Gárdonyig megyünk legalább 3 órát, bár valószínű az Esztergomból Siófokra való vonatúttal tévesztettem össze. Indulás után még Táton megálltunk, vettünk vacsit, meg egy bornyitót, mert az úgyis kelleni fog, majd ha összeköltözünk:) Tankolni nem tankoltunk akkor, de ettől volt még izgibb az út...Erről Andris tudna beszélni:)
Azt hiszem elég erről annyi, hogy nagyon megkönnyebbült, amikor odaértünk a szálláshoz:) Szeretjük a kocsiját, sokáig kibírta kevés kajával:D
A háznál már várt minket Zsuzsa néni, a kedves ismerős. Soha annyi szúnyog nem harapott belém, mint abban a 2-3 percben, amíg Andris leparkolt... Nagyon szép kis helyre vitt engem, azt kell, hogy mondjam, még takarítanom sem kellett, mielőtt fürödtem...Pedig a Domestos kendő, az nálam ilyenkor tuti alapfelszereltség:)
Kipakoltunk, és kergettük a szúnyogokat.
Másnap reggel elindultunk felderítő túrára, a part nem volt messze és, hogy ne kelljen a hazai ízeket nélkülözni, kicsit messzebb, mint otthon, de volt egy Aldi is. A magos zsemle, és Andris kizárólag pénteki kávéja természetesen nem maradt el:) Nagyon szép időt fogtunk ki, nem volt az "az élni sincs kedvem dög meleg", talán egyszer esett egy kis eső, de az olyan jó volt, hogy kint álltam az udvaron, és hagytam, hogy bőrig ázzak. Azt hiszem aznap a kertben napoztunk, talán a partra nem mentünk le, csak másnap. Jó volt kicsit együtt feküdni, együtt ébredni, úgy, hogy senki nem ébresztett minket, hogy el fogunk késni valahonnan. A második reggel a strandra készültünk, nekem ugyan kicsit hidegebbnek bizonyult a víz, mint amibe belemerészkedek, de Andris vígan lubickolt, én meg süttettem a hasam a napon...Estefelé Székesfehérvárra mentünk, mert ugyan akadt ott Gárdonyban is valami fesztivál (már azt se tudom mi volt, de gondolom valami vedelős, kolbász-evős) de annyira nem nyerte el a tetszésünk, hogy ott is maradjunk. Arra tisztán emlékszem, hogy valamin bedurcáztam, Andris meg, hogy mentse a menthetőt, bejött velem a plázába, és koktélrucikat próbálgattam:) Na ez, egy tuti ötlet volt Tőle!! Viszonylag hamar kiengesztelődtem, és okosan (azt hiszem) letettem arról, hogy megvegyük valamelyiket, gondoltam a jövőre, és arra, hogy milyen jól fog jönni a megmaradt pénz összeköltözésnél...Ha ma vinne el, tuti megvenném, ezt hozzá kell tennem. Bár igazából néha rájövök, hogy a világ minden pénzét el tudnám költeni sajnos:S A vacsi Andris specialitása volt ötvözve az én akkori specialitásommal (persze bármit megfőztem már akkor is, csak ez volt a legegyszerűbb) lényeg a lényeg- zacskós császármorzsát főzött Ő, én pedig valami csibelevest, szigorúan tasakból:) Mókássá tette a levesevést, hogy a legnagyobb kanál a teáskanál volt a házban...Utolsó nap visszatértünk ugyanebbe a városba, úgynevezett kultúrsétára:D Körbenéztünk, csináltunk egy csomó fotót, és megnéztük a Twilight aktuális, legújabb epizódját.
Ja, és még valami fontos: megvettük az első mosószer, öblítő garnitúránkat...A saját illatunk:)
Viszonylag későn értünk ismét Esztergomba, de a kis családom megvárt minket ébren...Rossz volt, hogy Andris hazament, már megszoktam, hogy ott van mindig. Sokat ökörködtünk, nevettünk, szép emlék marad.
Az élménybeszámoló után, jöjjön némi aktuális dolog.
Mostanában mindig eltervezem, hogy mennyi hasznos dolgot fogok csinálni aznap, de valahogy sosem érzem azt nap végére, hogy összejött. Tegnap is a legértelmesebb tettem talán az volt, hogy az összes tavaszi sálacskám kimostam kézzel, aztán kiteregettem...Ez mama szavaival élve "doktor fontos volt" hiszen megint jön a hülye-hülye tél...Jó, persze, voltam spanyolon, meg ettünk Eszterrel egy fini sütit a Szamosba...Itt összefutottunk egy régi, kedves ismerősünkkel, aki eszünkbe juttatott sok vicces csütörtök délutánt, egyenleteket, és a derékszögű háromszöget...Néha linknek sem árt lenni, ezzel mentem fel magam a lustaságom alól...Visszatérve a télhez, már csak az a jelenet jut eszembe róla, amikor Ginát, az Abigélben faggatják osztálytársai, hogy volt-e nevelőnője, és ha volt, miért nem veszi észre, ha valahol felesleges?! Jöjjön már a TAAAVAAASZ!!!!
Aztán egész nap meló közben már olyan, de olyan mehetnékem volt... Andris titokban megbeszélte a nyaraló tulajával, hogy már aznap este indulhassunk...Ez elég jó ötlet volt:) Gyorsan bepakoltam, az nekem nem kis feladat, még 3 napra is annyi cuccal megyek, mint más 1 hétre...Bizonyíték erre az a szépséges este is, amikor Bazsikámnál töltöttem a vizsgaidőszak utolsó napjait, és kijött elém az Árpád hídhoz, hogy ne kelljen egyedül cipekednem a metrón, meg a villamoson. Hát szegény igencsak rémült arcot vágott, amikor leszálltam a buszról egy gurulós bőrönddel, egy szatyorral, egy laptoptáskával, meg a saját kis tatyómmal. Azt hiszem mást nem vittem arra a két napra:) Egy szó, mint száz, pakolásban nagyon jó vagyok.
Azt hiszem este 6 óra körül indultunk. Én nagy naivan azt gondoltam, hogy Gárdonyig megyünk legalább 3 órát, bár valószínű az Esztergomból Siófokra való vonatúttal tévesztettem össze. Indulás után még Táton megálltunk, vettünk vacsit, meg egy bornyitót, mert az úgyis kelleni fog, majd ha összeköltözünk:) Tankolni nem tankoltunk akkor, de ettől volt még izgibb az út...Erről Andris tudna beszélni:)
Azt hiszem elég erről annyi, hogy nagyon megkönnyebbült, amikor odaértünk a szálláshoz:) Szeretjük a kocsiját, sokáig kibírta kevés kajával:D
A háznál már várt minket Zsuzsa néni, a kedves ismerős. Soha annyi szúnyog nem harapott belém, mint abban a 2-3 percben, amíg Andris leparkolt... Nagyon szép kis helyre vitt engem, azt kell, hogy mondjam, még takarítanom sem kellett, mielőtt fürödtem...Pedig a Domestos kendő, az nálam ilyenkor tuti alapfelszereltség:)
Kipakoltunk, és kergettük a szúnyogokat.
Másnap reggel elindultunk felderítő túrára, a part nem volt messze és, hogy ne kelljen a hazai ízeket nélkülözni, kicsit messzebb, mint otthon, de volt egy Aldi is. A magos zsemle, és Andris kizárólag pénteki kávéja természetesen nem maradt el:) Nagyon szép időt fogtunk ki, nem volt az "az élni sincs kedvem dög meleg", talán egyszer esett egy kis eső, de az olyan jó volt, hogy kint álltam az udvaron, és hagytam, hogy bőrig ázzak. Azt hiszem aznap a kertben napoztunk, talán a partra nem mentünk le, csak másnap. Jó volt kicsit együtt feküdni, együtt ébredni, úgy, hogy senki nem ébresztett minket, hogy el fogunk késni valahonnan. A második reggel a strandra készültünk, nekem ugyan kicsit hidegebbnek bizonyult a víz, mint amibe belemerészkedek, de Andris vígan lubickolt, én meg süttettem a hasam a napon...Estefelé Székesfehérvárra mentünk, mert ugyan akadt ott Gárdonyban is valami fesztivál (már azt se tudom mi volt, de gondolom valami vedelős, kolbász-evős) de annyira nem nyerte el a tetszésünk, hogy ott is maradjunk. Arra tisztán emlékszem, hogy valamin bedurcáztam, Andris meg, hogy mentse a menthetőt, bejött velem a plázába, és koktélrucikat próbálgattam:) Na ez, egy tuti ötlet volt Tőle!! Viszonylag hamar kiengesztelődtem, és okosan (azt hiszem) letettem arról, hogy megvegyük valamelyiket, gondoltam a jövőre, és arra, hogy milyen jól fog jönni a megmaradt pénz összeköltözésnél...Ha ma vinne el, tuti megvenném, ezt hozzá kell tennem. Bár igazából néha rájövök, hogy a világ minden pénzét el tudnám költeni sajnos:S A vacsi Andris specialitása volt ötvözve az én akkori specialitásommal (persze bármit megfőztem már akkor is, csak ez volt a legegyszerűbb) lényeg a lényeg- zacskós császármorzsát főzött Ő, én pedig valami csibelevest, szigorúan tasakból:) Mókássá tette a levesevést, hogy a legnagyobb kanál a teáskanál volt a házban...Utolsó nap visszatértünk ugyanebbe a városba, úgynevezett kultúrsétára:D Körbenéztünk, csináltunk egy csomó fotót, és megnéztük a Twilight aktuális, legújabb epizódját.
Ja, és még valami fontos: megvettük az első mosószer, öblítő garnitúránkat...A saját illatunk:)
Viszonylag későn értünk ismét Esztergomba, de a kis családom megvárt minket ébren...Rossz volt, hogy Andris hazament, már megszoktam, hogy ott van mindig. Sokat ökörködtünk, nevettünk, szép emlék marad.
Az élménybeszámoló után, jöjjön némi aktuális dolog.
Mostanában mindig eltervezem, hogy mennyi hasznos dolgot fogok csinálni aznap, de valahogy sosem érzem azt nap végére, hogy összejött. Tegnap is a legértelmesebb tettem talán az volt, hogy az összes tavaszi sálacskám kimostam kézzel, aztán kiteregettem...Ez mama szavaival élve "doktor fontos volt" hiszen megint jön a hülye-hülye tél...Jó, persze, voltam spanyolon, meg ettünk Eszterrel egy fini sütit a Szamosba...Itt összefutottunk egy régi, kedves ismerősünkkel, aki eszünkbe juttatott sok vicces csütörtök délutánt, egyenleteket, és a derékszögű háromszöget...Néha linknek sem árt lenni, ezzel mentem fel magam a lustaságom alól...Visszatérve a télhez, már csak az a jelenet jut eszembe róla, amikor Ginát, az Abigélben faggatják osztálytársai, hogy volt-e nevelőnője, és ha volt, miért nem veszi észre, ha valahol felesleges?! Jöjjön már a TAAAVAAASZ!!!!
2011. február 7., hétfő
Vigyázz, kész, tűz, rajt!!!
Minden egy szép, júniusi napon kezdődött- úgy igazán!
Azt, hogy mikor született meg a fejünkben az ötlet, hogy össze kéne bútorozni, és hogy egyáltalán melyikünk találta ki-vagy melyikünk volt, az a nagyon bátor, aki körülbelül 4 hónap után felhozta a témát, sajnos már nem tudom...Van egy olyan érzésem, hogy nem én...:) Nem mintha nem lett volna jó ötlet, csak hát ugye otthon marha jó...Szerettem otthon lakni...Nem csak a kényelmem, meg a vattacukor-felhőcském miatt...
Szóval, hogy a lényegre térjek végre, Andrisnak akadt egy ismerőse, akinek volt egy kis lakáskája. Andris a barátom, vagy élettársam-aki nem tudná, bár az élettárs elég vacakul hangzik...Legyen inkább a barátocskám=) Amikor odaértünk az albérlet környékére, kicsit izgultam...Szerettem volna, ha nem csak a kedves tulaj elmondása szerint olyan nagy főnyeremény a hely, ahová költözni akartunk. Minden olyan kis tökéletesnek tűnt akkoriban, nem volt kedvem csalódni semmiben, ez a nagy igazság.
Végre megérkezett, mindenki aki számít, és hát a lépcsőház után, valóban nagy felüdülés volt a bérlemény...Tényleg fel volt újítva, nemcsak ígéret volt...Csinos kis konyha, zuhanykabin, és egy olyan picike szoba a nappalin kívül, amibe pont egy ágy fér majd bele-nagyon reméltük legalábbis. Persze nem volt minden tökéletes, de megoldom, vagyis megoldjuk-gondoltam. Láttunk benne fantáziát! Kicsit talán már meg is szerettük. Iciri-picirit már a miénk volt...Na jó, úgy félig-meddig...
A nagy összeköltöző-show előtt, tartottunk egy főpróbát...A vizsgaidőszak végén, első közös nyaralásunkra, Gárdonyba készülődtünk. Végre kicsit zh-k, mindenféle elméletek, és görbék nélkül...
Ez már egy másik történet lesz...Így az utolsó pár mondat csak ízelítő a következő rész tartalmából...Úgy is fogalmazhatnék: Folytatása következik.
Azt, hogy mikor született meg a fejünkben az ötlet, hogy össze kéne bútorozni, és hogy egyáltalán melyikünk találta ki-vagy melyikünk volt, az a nagyon bátor, aki körülbelül 4 hónap után felhozta a témát, sajnos már nem tudom...Van egy olyan érzésem, hogy nem én...:) Nem mintha nem lett volna jó ötlet, csak hát ugye otthon marha jó...Szerettem otthon lakni...Nem csak a kényelmem, meg a vattacukor-felhőcském miatt...
Szóval, hogy a lényegre térjek végre, Andrisnak akadt egy ismerőse, akinek volt egy kis lakáskája. Andris a barátom, vagy élettársam-aki nem tudná, bár az élettárs elég vacakul hangzik...Legyen inkább a barátocskám=) Amikor odaértünk az albérlet környékére, kicsit izgultam...Szerettem volna, ha nem csak a kedves tulaj elmondása szerint olyan nagy főnyeremény a hely, ahová költözni akartunk. Minden olyan kis tökéletesnek tűnt akkoriban, nem volt kedvem csalódni semmiben, ez a nagy igazság.
Végre megérkezett, mindenki aki számít, és hát a lépcsőház után, valóban nagy felüdülés volt a bérlemény...Tényleg fel volt újítva, nemcsak ígéret volt...Csinos kis konyha, zuhanykabin, és egy olyan picike szoba a nappalin kívül, amibe pont egy ágy fér majd bele-nagyon reméltük legalábbis. Persze nem volt minden tökéletes, de megoldom, vagyis megoldjuk-gondoltam. Láttunk benne fantáziát! Kicsit talán már meg is szerettük. Iciri-picirit már a miénk volt...Na jó, úgy félig-meddig...
A nagy összeköltöző-show előtt, tartottunk egy főpróbát...A vizsgaidőszak végén, első közös nyaralásunkra, Gárdonyba készülődtünk. Végre kicsit zh-k, mindenféle elméletek, és görbék nélkül...
Ez már egy másik történet lesz...Így az utolsó pár mondat csak ízelítő a következő rész tartalmából...Úgy is fogalmazhatnék: Folytatása következik.
2011. február 6., vasárnap
Első lépések
Sosem írtam blogot...Eddig...Jó, persze, ott volt régen, még talán 11-12 éves koromban a csodás napló, de azt nem igen engedtem senki kezébe. Pedig olyan hű, de titkos dolgok talán nem is kerültek bele. Aztán évek múlva, amikor az öcsém elkezdett blogolni, jó volt olvasgatni. Bár arra, hogy én is "szerkesztője vagy gazdija" legyek egy ilyennek, sosem vágytam igazán.
Aztán tessék! Fősuli, vizsgák, meló, új élet, új lakáska és most már BLOG is...Változnak az idők...Bazsika! Tudom, ez közhely!:)
Ha jól értelmeztem a Blogjelenség előadáson, egy témát kéne "szappanoperaként" felvázolni és megírogatni.
Én az úgymond FELNŐTT életem első lépéseit osztanám meg azzal, aki olvassa. Hogyan lett az "össze kéne költözni, de jó lenne" álmunkból, igen gyorsan valóság, főzés, mosás, takarítás és csupa olyan dolog, amit eddig valahogy direkt, vagy nem, inkább megpróbáltam kikerülni. Szemem becsukva a felnőttség ténye előtt, inkább királylányosat játszva...
Estoy aquí, azaz itt vagyok...
Aztán tessék! Fősuli, vizsgák, meló, új élet, új lakáska és most már BLOG is...Változnak az idők...Bazsika! Tudom, ez közhely!:)
Ha jól értelmeztem a Blogjelenség előadáson, egy témát kéne "szappanoperaként" felvázolni és megírogatni.
Estoy aquí, azaz itt vagyok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)