Végre egy olyan reggel, amikor tényleg arra ébredtem, hogy hasamra süt a nap. Már tegnap este tudtam, hogy bundáskenyér lesz reggelire, ugyanis a kenyér csöppet szikkadt volt már. A bundikenyér kicsit megpirult, hogy szépen fogalmazzak, de hát van ilyen, a legjobb szakácsnőkkel is megesik:D Hála Istennek Andris szereti a kicsit odakapott kaját, szerintem még hálás is volt érte, hogy egész reggel a tegnapi csau színű bőrdzsekin járt az eszem. Nagyon kedves volt, mert a boldogságom, (vagy a békesség érdekében), képes volt velem ma újra felmenni Pestre, és még egyszer elgondolkodni azon, hogy kell-e nekem 2 ugyanolyan fazonú, csak különböző színű bőrzeke...Tehát az elhatározás még nem született meg, csak a kis kósza gondolat, hogy talán mégis szükségem van rá, felpróbálom megint, aztán meglátom mi legyen.
Erről a kis utazásról nagyban hallgattam, hiszen tegnap Bazsi agyára ment a dzsekiről való gondolkodásom, hogy megvegyem, vagy ne vegyem, ráadásul anyával is megbeszéltük, hogy nem kell még egy. (Sajnos nem mindig tudok egyedül dönteni, ezért pár emberkét mindenképpen megkérdezek bizonyos dolgok miatt. A probléma az, hogy anya nem érezte- lehet, hogy túl messze voltunk Tőle- hogy nekem most arra lenne szükségem, hogy velem együtt lelkesedjen, és nem arra, hogy lebeszéljen a dologról.)
Hozzá kell, hogy tegyem, hogy tegnap kétszer voltunk abban a boltban, mert először lebeszéltek, de hazafelé, hogy megnyugodjak, beugrottunk még egyszer...Ekkor a kedves biztonsági őr hölgyecske, 17:50-kor közölte, hogy ők már zárnak, úgyhogy ne menjünk be...(Hozzá kell, hogy tegyem, hogy nem hiszem, hogy pontban 17:50-kor volt záróra, inkább 18:00-kor, és pont elég lett volna 2 perc, hogy megvegyem a kinézett darabot, de ez részletkérdés, meg kukacoskodás. Nem tudhatta az a szegény nő, hogy célirányosan vásárolnék, és nem lézengenék ott órákat.) Szomorkásan, de abban a tudatban jöttem haza, hogy valószínű nem volt megírva, és azt a darabot tényleg nem nekem szánta a sors.
Visszatérve a mai reggelhez, odaértünk, és ott volt...Csak egy darab volt a méretemben, de mégis ott volt. Kicsit még hurcolásztam, felpróbáltam ötször, majd úgy döntöttem, hogy ekkora herce-hurca után az a tuti, ha megveszem:)
Teljesen más stílusúvá teszi az embert, mint a fekete azt hiszem, ráadásul a barna hajam is nagyon szépen kiemeli:D Az egyik rockosabb, a másik kifinomultabb:D
Mindig azt hallgatom, hogy egy kapcsolatért, szerelemért dolgozni kell, és nem mindig egyszerű, de ha fontos, meg kell tenni érte mindent. Hát ez szerelem volt, első látásra, és tényleg mindent bevetettem érte!
UI.: Azt sajnálom egy kicsit, hogy nem örökítettem meg Bazsi és anya arcát, amikor meglátták a délutáni köszöntésen, hogy mi van rajtam...Mókás volt!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése