Amikor az első este, hulla fáradtan ágynak estünk az egész napi pakolászás, takarítás és rendezkedés után, azt hittem ezzel véget ért az igencsak hosszú nap. Hmm... Egy dologról feledkeztem el...Ez így túl egyszerű lenne. Csak amiatt, hogy hozzam a formám, aznap éjjel 2 körül arra ébredtem, hogy olyan furcsa érzésem van a jobb szemem körül... Egy darabig forgolódtam, és elgondoltam, hogy biztosan a környezetváltozás, és csak beképzelem az egészet...Aztán mert nem bírtam ki ugye, belenéztem a tükörbe, amit a táskám aljáról kapartam elő, hiszen máshol még nem igen volt a lakásban. Hát úgy nem néztem ki, ahogy a darázscsípés után pár évvel azelőtt, de azért viccesen festettem. Valami kedves szúnyog olyan szépen megkóstolta a szemhéjam, hogy öröm volt nézni...(A másik szememmel, mert a jobbal nem igen láttam semmit.) Ekkor keltettem fel Andrist, az arcom eltakarva, hogy ne lásson már így, rögtön az elején....Szegény azt se tudta, mi történt, hol van. Sok örömmel ment kálciumért, mert a kis házi patikámban, aki egy kicsit is ismer, sejti, hogy minden volt...Kivéve ezt az egyet, valószínű egy héttel előtte vehettem be az utolsót, és még nem sikerült a hiányt pótolnom...
Másnap reggel amikor fürdőszobapolcot mentünk venni, már napszemcsibe egész tűrhető volt a látvány. Mondjuk úgy, hogy már kimentem emberek közé...Azóta van jó kis elektromos szúnyogriasztónk, és átalusszuk az éjszakát :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése