Folytatásos...

A szülinapi fergeteges ünnepségek után, csak úgy repültek a napok...Zsófi után Andris, Andris után Bazsi...Ahogy öregszik az ember, egyre gyorsabban megy az idő...Nem elmennek a napok, hanem elsuhannak mellettünk, velünk.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy :" Atyaég, ma elköltözök itthonról!!!" Furcsán jó érzés volt. Aznap a melóba csak úgy megmutattam magam, és jött értem Andris. (Július 31-t, szombatot írunk, csak, hogy semmi fontosat ne hagyjak ki.) "Felnőttesen" beszélte meg a tulajjal a részleteket, és nem mondom, hogy ünnepélyes keretek között, de átadták a kulcsokat. :) Két kocsival folyt a pakolászás, innen-oda, onnan-ide, egyszer az új, egyszer a régi otthonomból irányítva a dolgokat...Legalábbis igyekeztem a kezemben tartani azokat...Az utolsó fordulónál, amikor túl voltam már azon a felismerésen, hogy több családtag is lakott a környéken, otthon-otthon- avagy a szülői háznál- osztottam volna az észt épp, ha lett volna kinek, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy ülök a szobámban egyedül -ami azóta már majdnem "rózsa-szoba"- és sírni kell....Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de én szerettem otthon lakni...Nem mindig értékeltem eléggé mindent, de szerettem. Jó volt vasárnap reggel az edényzörgésre ébredni "hajnali" fél 8-kor, mert mitől lennénk fáradtak, ha egész éjjel aludtunk-mondta anya, úgy, hogy mellesleg együtt csámcsogtunk a lelki problémáimon hajnali 3-ig:):) Jó volt, hogy akárhány évesek is voltunk, hétvégén kaptunk reggel friss kiflit, vagy zsömlét. Apa is mindig hozott Sport szeletet, vagy 3bit-et...Rendszert teremtett az életembe, hogy havi rendszerességgel változott az, hogy melyiket ettük....Ez volt a periodicitás magas foka...És jó szó az, hogy köbméter...Ez a zuhanyzási szokásaim miatt volt megemlítve néhanapján, persze nem olyan sűrűn, hogy kevesebb ideig folyassam a vizet...Na ezért kellett volna még egy kicsit maradni....
Hogy senkit se hagyjak ki a szórásból, kicsit hiányzik az is, hogy Fanni (egyszem hugicám) már nem lopja el a zoknim és a farmerszoknyám sem...Itt meg kell említenem, hogy a szemceruzám sem tűnik el úgy, hogy senki sem hallot róla...:D
Bazsi, pedig nem néz rám idegesen, ha nem tudok a laptoppal mit kezdeni épp, vagy nem megyünk át az Aldiba csak úgy, egy kis csikicsokiért:)
Egyik szemem sír, másik meg nevet. Ezt csak a közhely miatt írtam ide, van, aki szereti :D
És itt kezdődött el igazán a különélés...Zsófis volt, hogy ne hazudtoljam meg önmagam, de azt hiszem, máshogy nem is kezdődhetett volna.....



És még valami: Ezt a filmet nézze meg mindenki, nagyon-nagyon jó!! Kicsit félős, kicsit igaz is talán valahol, és nagyon "teccetős" (Tudom, hogy nem így írandó)