2011. március 9., szerda

Wonderful Christmas time....

Sütiszag, mézeskalács házacska és a díszekkel harmonizáló színű szaloncukor...
A karácsonyt mindenképp imádom, lehet, hogy az öcsémtől örököltem :D Ez most a sajátom volt, vagyis a sajátunk...Olyannak csináltuk, amilyennek szerettük volna...Már alig vártam az adventi időszakot, hogy végre díszíthessem a lakást, és ne érezzem azt, hogy hülyének néznek a szomszédok, amikor a All i want for X-mas is you-t hallgatom...

Az adventi koszorút együtt gyártottuk, vagyis én csináltam, mert olyat akartam, amilyet én akarok:), Andris pedig a segédmanó szerepét töltötte be. Úgy gondolom igen csinos darabra sikeredett, ahhoz képest, hogy sosem a technika óra volt a kedvencem.
Ő lenne az:)

December 24-ig bizony sok idő volt még, de én már jó előre tudtam, hogy mi lesz a menü aznap.
Halászlével úgy gondoltam nem terhelem magam, apát úgyse tudtam volna lepipálni, tehát miután ezt neki is elmondtam nem minden célzatosság nélkül, önként ajánlotta fel, hogy majd főz annyit, hogy vihessünk belőle mi is. Tehát a leves megoldva. Második fogásként őszibarackkal töltött pulykamell volt tervbe szezám bundában, köretként pedig  az évek óta várt hercegnő burgonya. Hmmm, hát így utólag bele gondolva nem volt rossz. A nagy premier mégis a desszert volt, hiszen egy magazinban találtam egy jó kis új receptet: aszalt szilvás, diós rétest, csokoládémázzal a tetején. Na erre voltam a legbüszkébb:) Ezen kívül a családi ünnepségekre aszalt szilvás, baconos, füstölt sajtos rakott csirkemájat készítettünk. Ebből persze senki nem mert nem kérni :P
Nálunk a Jézuska már 23-án megérkezett, a fát is feldíszítettük már aznap és nem bírtuk ki, vagyis a Jézuska nem bírta ki...A levelemet komolyan véve, olyan dolgokat kaptam, amit megírtam Neki...A fánk egyébként kis helyes, tömzsi darab volt, almazöld, arany és barna díszekkel. Azt hiszem, minden klappolt. 
Másnap késő délután először Andrisékhoz mentünk meglepiből, utána pedig anyáékhoz. 25-én és 26-án szintén rohangáltunk ide-oda. 26-án este tudatosult, hogy alig láttam a saját fácskánkat, annyira keveset voltunk otthon... Persze azt akkor még nem tudtam, hogy ezt, január 24-ig bőven lesz időm bepótolni, nézhetem még eleget. Ez már egy másik történet...

Az évnek ezen időszakát továbbra is nagyon szeretem, bár vicces volt a tavaszt várva, karácsonyi zenéket keresgetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése