Ez a bejegyzés, azt hiszem csak arról fog szólni, hogy kiírjam magamból a dühömet, és, hogy tudassam a világgal, hogy mennyire nagyon elegem van már a vizsgaidőszakból...
Rettenet, hogy felkelek, eszek, tanulok, eszek, majd elalszok, de nem lehet, energia ital, aztán megint tanulok, megint eszek és alszok...Még 3 fúj de rémes vizsga van, persze egymás után, szép sorrendben, katonásan, csütörtök, péntek, szombat...Ez a hosszú hétvége meg mire is lehetne jó, ha nem arra, hogy itt poshadjunk bent a lakásban, és a saját idegeimre menjek, meg Andriséra is, bár most Neki se könnyebb, mert Ő is hasonló cipellőben totyog, mint én...
Szóval szeretném, ha már vége lenne erre a félévre, szeretnék takarítani, sétálni, napozni, élvezni a nyarat, menni ide-oda csak úgy, mindenféle cél nélkül, és kialudni magam, úgy igazán...
Körülbelül így érzem magam:
Meg így: (persze én vagyok a "szerencsés" piroska)
Szóval szeretnék már végre minden mást, csak nem azt, amit most csinálok...
UI.: Köszi mindenkinek, aki hozzájárul a sikeres vizsgáimhoz...Értem ezt a fénymásoló-és nyomtató fiúkra, az "ételfutárra", és mindenkire, aki részt vett benne, de megnevezni most nem lehetséges:D
Lehet, hogy vannak, akik ez miatt őrültnek néznének, ám nem ajánlom:), de aznap úgy mentem dolgozni, hogy 100%-ban arra koncentráltam, hogy ne essek el, ne csípje meg egy bogár a szemem, ne üssön el az autó stb...
Nekem ezen a napon dolgom van:) Sajnos, már csak volt...Elmúlt, kész, vége...
Lényeg a lényeg: 2011.május 5-e volt, a várva várt Shakira koncert napja:)
A nap többi része nem is volt érdekes, hazaértem, ettem, öltöztem, és eljött délután fél 6. Ekkor indultunk, összeszedtük Szabinát is. Andris kitett minket az Sportarénánál, már alig vártam, hogy bent legyünk, és kezdetét vegye a buli, amit már olyan régóta vártunk.
7 órakor beértünk a narancssárga kapukhoz:) Ekkor nyitották ki pont, tehát jó eséllyel indultunk a helyek tekintetében. Körülbelül a 4.sorban álltunk a kifutó bal oldalán...Aztán a szemfüles Zsófi észre vette, hogy ott mellettünk nem sokkal van az a kis sáv, ahol a show kezdetén bejön Shakira rózsaszín habcsóknak öltözve.
Szóval átmentünk oda, és innen aztán tényleg testközelből láthattuk az est fénypontját.
2,5 óra várakozás után, pontban fél 10-kor végre elaludtak a fények, és felcsendült az első dal a Pienso en ti...Ekkor sikerült egy fotót csinálnom, aztán inkább buliztam, mint művészkedtem.
Tessék, itt van, bár azt nem mondom, hogy jól sikerült:)
Itt van jó pár videó, amelyen meg lehet nézegetni a koncert néhány részét...Ezek azért magukért beszélnek...Azt nagyon sajnáltam, hogy 3 vagy 4 számot nem adott elő, amit a többi koncerthelyszínen igen, és azt is, hogy néha mintha playback-elt volna. Aztán nem biztos... Nem igen voltak illúzióim arról, hogy a koncert nincs megszervezve, megtervezve, de a súgógépet jobban éreztem volna magam, ha nem látom, meg azt, hogy még a számok közötti kis megszólalások is le vannak Neki írva, biztos, ami biztos módon...
Mindentől függetlenül nagyon-nagyon jól éreztem magam, végig ráztam a popóm, és nagyon-nagyon szeretnék még sok-sok ilyen jó koncertre eljutni...Alig várom, hogy ez is, mint az előző turné, megjelenjen DVD-n és ezt nézhessem vasalás közben:) Csak úgy elrepült az a 1,5 órácska, fel sem tűnt...Valószínű azért tűnhetett az előző koncertje hosszabbnak, mint ez, mert azon még nem igen ismertem 1-2 számnál többet, itt viszont tudtam mi, mi után jön, és kívülről fújtam az összes számot is.
Az egyszer biztos, hogy szeretnék így kinézni 34 évesen, az meg a másik, hogy végre egy nő, aki nem csak jól énekel, és riszál, de szép is, híres is, és mégis van feneke, meg combja :D Ezt szeretem benne leginkább:)
Minden az Aldiban kezdődött....Vehetném ezt jelnek, hogy kevésbé legyek akaratos meg hasonlók, de úgyse veszem...Este már alig vártam, hogy felvághassam azt a fini mangót, amit délelőtt vettünk. Aztán jött az attrakció, amit annyit magyaráztam, hogy hogy is kell csinálni, hogy ne legyen fenyőízű. Gondoltam, majd csinálom én, az a tuti...Andris annyira szépen kérte, hogy hadd vágja fel Ő, mert rossz nézni a kést a kezemben, de Zsófi ugye "ededül isz tuggya" ezt már 2-3 éves korom óta tudja a családom is, aztán mégse tudtam...Aztán jött az az egy óvatlan pillanat, amikor megcsúszott a kés, és az a dög, két sebet is ejtett rajtam egyszerre... Sírtam, de hiába már, az egyik ujjamon fityegett a bőr, a másikon épp, hogy csak meg lett karcolva...Nagyon vérzett, féltem a Betadine csípésétől is, meg az egésztől...Persze nem akart bevinni Andris a sebészetre, hogy összevarrják, állítólag nem szükséges, nem olyan komoly a sérülés...Hát erről én nem ezt gondoltam, ott, abban a pillanatban, de mindegy. Marad a macis ragtapasz, aztán meglátjuk mi lesz...
Igaz, hogy még csak hétfő reggel van, de nagyon-nagyon várom már a szombatot...Kitaláltam, hogy ha szépen süt a napocska akkor is, elviszem Andrist egy már régóta megígért "kultúrsétára" Esztergomba. Azt hiszem megérdemli, hogy megnézhesse az áhított Babits-villát, Bazilikát, Erzsébet-parkot és mindent, ami út közben még eszembe jut...Amikor Székesfehérváron voltunk, akkor is tök jó volt csak úgy bóklászni minden fele, bizti most is jó lesz...Majd eszünk fagyit, meg fényképezünk, mint az igazi turisták:)
Ezen kívül nagyon mennék már a Skanzenba is Szentendrére, de oda "tavaszabbra" tervezzük a kiruccanást...Voltam már ott ugyan, szerintem háromszor is, de az a hely valahogy mindig új, és mindig érdekes..Andris szerint már kisvasutat is építettek oda, majd kiderül! Mindenesetre már várom! Húsvétkor kéne oda menni, bár rengetegen vannak ott olyankor, de biztosan megéri. Nem mintha tojást akarnék patkolni, de annak hangulata van, azt hiszem. Egyébként pedig bibézik, meg virágzik a konyhában a barackfa-ág!
Most jutott eszembe, hogy valamelyik nap elsétáltunk Andrissal a régi "padunkhoz"...Itt ücsörögtünk tavaly, már majdnem 1 éve egy csomót...Akkor akadt egy mókás kis ötletem, mégpedig az, hogy ragasszuk a padra a gyerek figurás ragtapaszommal a nevünket. :D Nagy meglepetésünkre a ragacs túlélt egy árvizet, meg még ki tudja mi mindent...Szóval amikor megláttam, hogy "megfogyva bár, de törve nem" ott maradt a kis jel, hogy egyszer mi is ott voltunk, nagyon felvidultam...Jó volt visszaemlékezni szerelmünk hajnalára...HAHAHA...Ez nagyon költői volt. Lényeg a lényeg, itt a bizonyíték:
És még valami, hogy lássa, hogyha néha dinka is vagyok, meg elviselhetetlen, meg sosem jó semmi se, meg idegesítő, meg stbstbstb..., és tudom, hogy ilyen vagyok, de azért tudom, hogy holnap beszéltünk egy éve először, és jó, hogy van.♥ (és több, mint elvisel :P) Mucho-mucho....
Hazafelé a vonaton három olasz ember ült velem szemben. Valószínűleg az olaszokról kialakult sztereotípiák vezettek rá, hogy honnan is jöttek: két nő divatosan volt felöltözve, kreol bőrük volt, sötét hajuk, bajszuk nem volt, a férfi erősen ritkuló haja göndör volt és őszbe hajló, lila pulóvere volt, nyakig begombolt fekete inge, neki sem volt bajsza, csak egy kis piszoknyi szőrzet ült a szája alatt. Eleinte csak érdekesnek találtam, hogy itt ülnek velem szemben, nem mintha nem láttam volna még olasz embert, de érdekelt, mit tudok majd a nonverbális kommunikációjukból kiolvasni. A verbális kommunikációjukról ugyanis csak annyit tudtam megállapítani, hogy valóban olaszok.
Arra voltam kíváncsi, hogyan reagálnak a vonaton lévő emberekre, arra, hogy a vonatot milyennek találják, egyáltalán kiderül-e valami arról, mit gondolnak rólunk, ők, a vendégek. Érdeklődésem tényleg csak kíváncsiság volt, nem akartam messzemenő következtetéseket levonni, nem akartam „na, majd én megmondom a frankót” kezdetű okoskodásba kezdeni, tényleg csak kíváncsi voltam, egy darabig.
Egyszer csak elindult a vonat a Nyugatiból, jött a szokásos szöveg a hangszórókból, indul a vonat, ide és ide megy. Az olasz férfi azzal kezdte szórakoztatni a mellette ülő női honfitársait, hogy ismételgette a hallható szöveg szavait, karikírozta a hangsúlyokat. Nem mondom, valóban vicces, főleg, hogy az egyes szavak csak egymás mellé vannak vágva, de akkor se röhögje már képen azokat az embereket, akiknél vendégségben van!
Nem mondok nagy újdonságot, ha közlöm, nem vagyok magyarkodó. Ez az eset azonban egy kicsit zavart, és akkor is zavart volna, ha például ezt egy másik magyar csinálja mellettem Olaszországban. Ha nem lett volna náthás a hangom, odaszóltam volna neki régen használt angolomat elővéve:
- Do you speak English?
- Yes...
- Then let me give you a piece of advice: When in Rome, do as Romans do...
- Why do you say that?
- Because nobody likes being laughed at!
- Beszélsz angolul?
- Igen...
- Akkor hadd adjak egy tanácsot: Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak...
- Miért mondod ezt?
- Mert senki sem szereti, ha kinevetik!
E sorokat öcsém jegyezte, de gondoltam ezt meg kell osztanom, el kell lopnom....Persze engedélyt kértem Tőle.
Még sok ilyen jó kis irományt olvashattok a: http://gbz-view.blogspot.com/ oldalon....Ajánlom mindenkinek!
UI.: Ez nem plágium, hiszen a szerzőt megneveztem, nem neveztem sajátomnak a leírt sorokat, és engedélyt kértem a felhasználásához! (Melyet szóban meg is kaptam.) Köszönet érte!
