Most jutott eszembe, hogy valamelyik nap elsétáltunk Andrissal a régi "padunkhoz"...Itt ücsörögtünk tavaly, már majdnem 1 éve egy csomót...Akkor akadt egy mókás kis ötletem, mégpedig az, hogy ragasszuk a padra a gyerek figurás ragtapaszommal a nevünket. :D Nagy meglepetésünkre a ragacs túlélt egy árvizet, meg még ki tudja mi mindent...Szóval amikor megláttam, hogy "megfogyva bár, de törve nem" ott maradt a kis jel, hogy egyszer mi is ott voltunk, nagyon felvidultam...Jó volt visszaemlékezni szerelmünk hajnalára...HAHAHA...Ez nagyon költői volt. Lényeg a lényeg, itt a bizonyíték:
És még valami, hogy lássa, hogyha néha dinka is vagyok, meg elviselhetetlen, meg sosem jó semmi se, meg idegesítő, meg stbstbstb..., és tudom, hogy ilyen vagyok, de azért tudom, hogy holnap beszéltünk egy éve először, és jó, hogy van.♥ (és több, mint elvisel :P) Mucho-mucho....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése